Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945)
Levéltári Közlemények, 20–23. (1942–1945) - ÉRTEKEZÉSEK - Pásztor Lajos: A Vatikáni Levéltár / 100–129. o.
A VATIKÁNI LEVÉLTÁR 123 kának elvégzésével is. Lukcsics kötetei is megmutatták már, hogy ebből az anyagból mily értékes adatokat nyerhetünk Magyarország és a Szentszék viszonyára nézve, a magyarság lelkivilágának, egyházi, társadalmi és kulturális életének az ismeretéhez. A registrumok átnézését nem volna szabad itt sem lezárni i52Ó=nál, a kutatást ki kellene terjeszteni az újkorra is, legalább is a XVI. századra. Az újkori történet kutatóit azonban még más gyűjtemények is várják. A Dataria levéltáras nak ú. n. Processus sorozatában pl. — amely az újkori püspök* kinevezéseket megelőző kánoni perek egy részét tartalmazza — még nem kutatott magyar történész. A registrum=kötetek mellett Fraknói felismerte az állam= titkári hivatal levéltárának rendkívüli fontosságát. A «Magyar= ország egyházi és politikai összeköttetései a római Szentszékkel* I— III. (Budapest, 1901—1903.) c. munkájának sok értékes adatát onnan vette. E munka oly nagy. jártasságot árul el a Vati= kani Levéltárban, amjlyet azóta sem mutatott fel egyetlen egy magyar kutató sem. Értékes ismeretlen anyagot közöl Fraknói a nunciusi iratok közül Zrínyi Miklós életére s működésére vonatkozólag is. 54 Miután azonban német tudományos intézetek tervbevették az egykori német római birodalom területén mű= ködött nunciaturák teljes anyagának a kiadását, a Nuntiatura di Germania további magyar anyagának a rendszeres s teljes feltárásáról Fraknói lemondott. A németek az 1533—1599-, 1603—1606. és az 1606—30. évekre vonatkozólag valóban ki is adták az összes jelentéseket 55 s ezzel a magyar történettudo= mány számára is alapvető forrásokat tettek közzé. Sajnos azonban, a Nunziaturberichte köteteinek kiadói a szorosan vett magyar anyagot rendszerint mellőzték, viszont az önálló magyar kiadást eredeti tervükkel megbénították. A további anyag német kiadása utóbb megakadt s ha folytatódni fog is, minden valószínűség szerint akkor is csak kivonatosan történik. Nem tárta fel az egész magyar anyagot F. de Bojani, aki a XI. Ince=kori jelentéseket adta ki 56 és Levinson Artúr sem, 57 aki az 1657—1679. évek anyagát tette közzé. A magyar tárgyú anyagot tehát nekünk magunknak kell fel= 54 Közlemények a vatikáni levéltárból. Tört. Tár; 1894, 576. 1. Nyomozások a pápai levéltárakban. Századok 1792, 194—200. 1. 55 V. ö. Fink, K. A.: i. m. 143—149. 1. 6 Innocent XI. Sa correspondance avec ses nonces. I— II. (Róma, 1910), III. (Roulers, 1912). 57 Levinson, A.: Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe Leopolds I. I—H. (Archív für österreichische Geschichte 103. és 106. — Wien, 1913—1918).
