Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

228 ILA BÁLINT a tizedet,

lä de e tekintetben sajátságos népesítéspolitíkaí szempontok is szerepet játszottak, A rácok kiváltságát pl. Mátyás 1481, évi 3—4, §-a azzal az indokolással ismeri el, hadd lássák a többiek, hogy a hazánkba költözöttek milyen szabadságokat élveznek és hadd jöjjenek ennek hatása alatt a török elől a Balkánról minél többen. Ő maga se gondolja e mentességet örökéletűnek, a valóságban mégis csak azzá lett. A rutének és az oláhok nagyrészt hegyi falvakban éltek, megélhetésüket a hegyi legelőn űzött pásztorkodás és állattenyésztés képezte, gabonát nem vetettek és így gabonadézsmát sem adhattak, Pásztorfalvaikra pedig leginkább szerződésben biztosított tizedmentességet kaptak. Váltság fejében adtak ugyan rendesen sajtot, nemezt, hevedert vagy esetleg némi készpénzt, amit mindig a szokás alakított ki és szabályozott,

13 Az egyház és a bérlők állandó törekvése, hogy ezekre is kiterjessze a dézsmaadót, s a kamara gyakran a pásztorokon szokásaik ellenére erőszakkal szedte.

14 Wesselényi nádor pedig a gömörmegyeí juhászokra nádori hatalmával kényszerítette rá a tizedfizetést,

15 Amikor azután, főleg a török pusztítás következtében, a pásztorok, vlachok kezdtek nagyobb tömegben a földmívelő falvakba húzódni és ott jobbágy portákat elfoglalni, ezek után már jog szerint is meg kellett adniok a tizedet, E miatt is sok az ellentét a pásztorok és az egyház, illetve a bérlők között. Az ilyen falvakra a kamarai utasítások mindig külön felhívják a figyelmet, sőt ügyeikkel nem egyszer az országgyűlés is foglalkozik.

16 Az 1692. évi instrukció pl. Gömörben egyenesen olyan esetekre céloz, amikor korábban nem rutének által lakott, 12 1495: 45. § 13 Szabó í. m. 103—129.; IIa i. m. 19—25.; Jakó Zs.: Bihar megye a török pusztítás előtt, (Budapest, 1940. — Település- és népiségtörténeti értekezések. 5.) 137., 150. stb. passim. A pásztorok kiváltságait az ú. n. vlach-jog foglalta magába, legfőbb szerepet benne a dézsmamentesség játszotta. 14 1559-ben pl, a csetneki uradalom vlachjaira a kamara emberei falvaikban és szállásaikon törtek rá s tized fejében szűrt, pokrócot, szalonnát, túrót, sajtot stb. vittek el. A hatalmaskodásról felvett panaszjegyzék: Dec. Göm. (= Gömör megye dézsmajegyzékei). Maga a földesúr is védte természetesen vlachjaít, a jogtalanságok megszüntetése érdekében személyesen fordult a kamarához (1625, 1673, 1683: Gr. Andrássy es. id. lt. Krasznahorka, f. 5. nr. 123.; f. 11. nr. 250. és 263.). 15 L. az 1. j.-ben íd. értekezésünket. 16 Egyebek között 1574: 4.; 1659: 54—55, és 1723: 85. §.