Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.
318 VÁCZY PÉTER lehet e szűkreszabott tanulmány feladata, de annyi már a Vazul-kérdés alapján is látható, hogy az általa felhasznált krónika mindazt még magában foglalta, melyben a ma ismert krónikák már eltérnek egymástól. így megtaláljuk nála nemcsak a XIV. századi „filius Wilhelmi"-részt, hanem a hercegek Vazultól való leszármaztatását, ami viszont ott hiányzik, de megvan a Váradi és Zágrábi krónikákban és a nagyobb Gellért-legendában. Továbbá szerepel nála a Kézaí-féle ,,filius sororís suae" is. Ezt csak úgy érthetjük meg, ha feltesszük, hogy a XI, századi Gestában is mindez megvolt, Ugyanilyen forrásból származhattak Ortílo de Lilienfeld adatai. 41 Noha Ortilo munkáját sokan hamisítványnak tekintik, ez problémánk szempontjából mit sem von le értékéből. A „filius Wílhelmí" nála is felbukkan, de még azt is megtudjuk, hogy Péter anyját, István király nővérét Gizellának hívták. 42 Kézai és a XIV. századi króníkacsaládok előadása szerint Vazul megvakítása után István magához hívta Szár László fiait, Andrást, Bélát, Leventét, és azt tanácsolta nekik, hagyják el az országot. Az Altaichi Évkönyvek egészen máskép beszélik el az eseményeket. Amikor István király rokonát, a magyar források Vazulját, megvakíttatta, 41 Ortilo de Lilienfeld: Notulae anecdotae priores ab anno 908 usque ad a, 1063. Ad a, 1021: Adalbertus marchio nuptias fecit cum Alhaíde, quae fűit filía Guilelmi comitis Pictaviensis, et Geíselae sororis Stephani primi regis Hungáriáé et sancti, Hujus Alhaidis fráter erat Petrus, qui post S,tephanum in regno Hungáriáé successít; ad a. 1039: Petrus in Ungaria Stephano succedit, eíus ex sorore Gisela nepos; ad a, 1040: Idem., , fugit verő ad Adalbertum, cuius levir erat, sívé fráter uxoris (ed, Chr. Hanthaler: Notulae anecdotae. 1742, 106—108. 1.); v, ö, még Ottonis Frísingensís ep, Chronica VI. 32: intercessíone Alberti marchíonís, cuius levir erat (Scriptores rer. Germ,, ed. Hofmeister. 1912, 298. 1.); Herimanní Augiensis Chronícon ad a. 1041: (Péter) vix fuga lapsus, primo ad marchionem nostrum Adalbertum sororis suae maritum, profugus venit (MG. SS. V. 123. 1,), Más kérdés, hogy mi az alapja a XIV, századi krónikákban fennmaradt Vilmos-genealógiának, Amit ehhez a kérdéshez Wertner összehordott, vajmi kevés (I. m. 90—98. 1.). Itt kétségtelenül arról az Ottó Vilmos burgundiai grófról van szó, aki a régi burgund grófi ház megalapítója volt, s akit már Thietmar összetévesztett Vilmos aquitániaí herceggel. (Chron. VII. 27., ed. Holtzmann. 1935. 432. 1.: Willehelmus Pictaviensis). Gizella királyné anyja révén valóban Burgundiából származott. Erre Herimannus Augiensis monachus: Chronícon a, 995 ex Gisela, Counradi regi« Burgundiáé filía. (MG. SS. V. 117. 1.) ,, 42 Wattenbach, W.: Deutschlands Geschichtsquellen. (1885—86. 5. kiad.) II. 474. 1.
