Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.
VÁROSI LEVÉLTÁRAINK KEZDETEI 363 nokmester előtt Mátyás tagadta ezt, nyugtákkai védve igazát s állítva, hogy a városi könyvbe hamisítás útján került az őt terhelő adat. Az altárnokmester erre elrendelte a könyv elégetését s a hamisítással vádlottakat fejés jószágvesztésre ítélte. Fellebbezés folytán a király elé került az ügy, aki más városok tanácsának meghallgatása után úgy döntött, hogy Ebum Mátyás nyugtái a városi könyvet nem cáfolhatják meg, tehát ez nem égetendő el, a vádlottak pedig felmentetnek," 21 A kiváltságolt város egyik sarkalatos joga az önálló bíráskodás volt. Mint különböző birtokaínak zavartalan birtoklásáért, vámmentességük, vásártartási joguk stb, elismertetéséért, úgy a bíráskodási jog nyugodt gyakorlatáért is minden városnak hosszabb, rövidebb küzdelmet kellett folytatni. Lassan azonban valamennyi, e kiváltsággal felruházott város eljutott oda, hogy a tanács vált a polgárok ügyeinek elismert bírójává, s ezt többé nem zavarták illetéktelenek az igazságszolgáltatás munkájában, > A tanács előtt folyt perekről, az azokban hozott ítéletekről kezdetben szintén csak egyes oklevelek tanúskodnak, de már igen korán megkezdték legalább az ítéletek bevezetését a közgyűlési (tanácsülési) jegyzőkönyv jogelődjébe: a városi könyvbe, s e mellett külön ítéletkönyvet is fektettek fel, amilyen pl, Kassa város Líber judícaríusa az 1393—1406-os évekből. 22 Részben ilyen bírósági feljegyzések találhatók a már említett Longregiszterek sorozatában is, bár ezekbe — mint láttuk — polgáradatokat is vettek fel. Az egyre jobban kiteljesedő városi írásbeliség végül külön tárgyalási jegyzőkönyveket nyitott a jogszolgáltatás számára. Ezek mellett a megőrzött peres íratok azt mutatják, hogy a városi igazságszolgáltatásban kellően értékelték az írásos ügymenet minden részletét, őriztek városaink levéltáraiban különböző jogi összefoglalásokat is, amelyek olykor igen korai időből tesznek tanúságot a tanács igazságszolgáltatásának komoly elmélyüléséről. 25 21 Házi i. m. I. r. II. k. 226. és 337. szám. — V. ö, Lvt. Közi. II. (1924.) 180—181. 1. és Pálfy i. m. 7. 1. 22 Ld. a 19. jegyzetet. 33 Csobán í. m. 215. 1. — Kassa levéltárában a XVI. század elején a már ismertetett elenchus szerint pl. a tárnoki szék ítéletei külön csoportot alkottak. — Jogi compendiumokra ld. pl. a 65. jegyzetet (Bártfa), Gönc levéltárában még ma is megvan Werbőczy Hármaskönyvének magyar fordítása 1565-ből, valamint a tárnoki cikkek egy 1658-ban készült írott példánya stb. Ld.
