Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.
358 PÁLFFY ILONA polgárkönyv, az adó-, számadás- stb. könyvek, S a tanács tekintélye az általa vezetett könyveknek ugyanolyan bizonyító erőt kölcsönöz, mint amilyennel a város pecsétjével ellátott oklevelek bírnak. 12 A polgárok városuk életének ez írásbeli letéteményeseit ugyanolyan nagy gonddal őrizték, mint a kiváltságaikra vonatkozó és a birtokjogi okleveleiket. Ez már abból a tényből is megállapítható, hogy városaink levéltárainak többségében a jegyzőkönyvek s más könyvszerű városi feljegyzések — több-kevesebb hiánnyal ugyan — napjainkra is fennmaradtak. Megőrzésüket már külső alakjuk is könnyebbé tette, de az újabbkori városvezetés csak még inkább növelte a könyvek értékelésének fokát, így a közgyűlési (tanácsülési) jegyzőkönyvbe még a felsőbb hatóságok leiratait, királyi rendeleteket stb. is bemásolták. A jogbíztosító okmányok egyes darabjai azonban továbbra is változatlan megbecsülést élveztek, sőt élveznek ma is, mikor az ilyeneket — a levéltár jelentőségének felismerését hirdetve — azonnal a levéltárban helyezik el, 13 még ott is a legbiztosabb helyen, mint pl. a Budapest székesfőváros levéltárába £t megkötés után azonnal beadott szerződéseket az úgynevezett páncélszobában. A város jogbíztosító okmányainak gondos megőrzése mellett értékelésüket mutatja az is, hogy időnként külön jegyzékbe is foglalták azokat, így 1469-ben kezdte meg Sopron akkori jegyzője egy „Registrum super universís líbertatibus Civitatis Soproniensis" című jegyzék készítését, ami azonban sajnos nem maradt fenn, A XVII. század közepén készült „Consignatio prívilegíorum liberae ac 12 A városok pecsétjének bizonyitóerejére vonatkozik az az 1449-ben hozott országgyűlési határozat, mely szerint — mint addig is— a város pecsétje alatt kiadott ügyvédvalló levelek, akár a, városi közönség, akár egyes polgárok részéről adattak ki, úgy a királyi udvarban, valamint bárhol és mindenkor érvényeseknek tekintessenek és ilyenekül elfogadtassanak. Ezt a határozatot Kassa város titkos levéltárából: H. Procuratoria rir, 2. jelzet alatt idézi Osváth Gyula: Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez és közigazgatási szervezetéhez I. Lipót koráig, (Kassa, 1918.}, 74. és 198—199. 1. — V, ö, 39. jegyzet. — Az oklevelekkel teljesen egyenrangú bizonyítékul szolgál a városi jegyzőkönyv, melynek a bíróság is minden alkalommal feltétlenül hitelt ad. — Ld. Iványi: Vázlatok Eperjes sz, kir, város középkori jogéletéből, 13. 1., az eperjesi jegyzőkönyv 17„ 18., 62., 83—84., 86., 87., 93—94, stb. lapjait idézve. 13 Csobán i. m, 206. 1.
