Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tirscher Jolán: A Perényi-család levéltári egyezménye 1597-ben / 472–476. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 473 Az egyezmény, amelyet a Perényi-család tagjai irataikat illetőleg kötöttek, a XVI. század végéről, tehát már újabb korból származik, levéltártört éne ti szempontból azonban nem kevésbbé becses,

2 A szóbanlévő egyezmény értelmében egy részről özv. Perényi György né Thurzó Anna, továbbá fiai György, Ferenc és Gábor, más részről Perényi Jánosné Méray Katalin és fia István arra kötelezik magukat a j aszói konvent előtt, hogy a Perényi-család mindennemű javaira és birtokjogaira vonatkozó összes okleveleket, peres és bármi néven nevezendő egyéb iratokat az Ugocsa vármegyében lévő Nyaláb várába

3 szállítják és ott egy olyan erős szekrényben illetve ládában helyezik el, amely más-más kulccsal nyitható kettős zárral van ellátva. Az egyik kulcsot Perényi János, a másikat özv. Perényi Györgyné és fentemlített fiai tartják maguknál. Ha pedig egyik szerződő félnek szüksége volna valamelyik oklevélre, azt csak a másik fél beleegyezésével és annak jelenlétében veheti ki az iratokat tartalmazó ládából. Az egyezmény a továbbiakban az iratok őrzésének a jogáról

4 intézkedik, majd végül kimondja, hogy a szerződés pontozatait be nem tartó, illetőleg az azok ellen vétő fél összes birtokai elvesztésével bűnhődik. A záró rendelkezéssel kilátásba helyezett szigorú megtorlás, de általában a megállapodás összes intézkedései világosan mutatják, hogy mennyire fontosnak látszik az 2 E helyütt mondok hálás köszönetet dr. Szabó István országos levéltárnok úrnak, hogy e megállapodásra figyelmemet felhívta. 3 Nyaláb vára közel a Tiszához, Királyháza (a XIII. században Felszász) falu határában V. István hajdani „domus regalis"-a helyén állott (dr. Komáromy András: Nyaláb vár és uradalma. Századok XXVIII. (1894.) 492—519. 1., továbbá dr. Szabó István: Ugocsa megye 382, 1.) Romjai ma is láthatók, 4 Olyan módon, hogy amennyiben a szerződő felek valamelyikének leszármazói fiágon kihalnának, az őrzési jog a túlélő férfiágat illesse meg. V, ö, dr. IIa Bálint: A Thurzó-család levéltára c. általános levélfártörténeti szempontból is nagyértékű cikkének azzal a részével, amely a Thurzó Szaniszló kérelmére 1569-ben kiadott királyi mandátumot ismerteti. A király Thurzó Szaniszló azon érvelése alapján, hogy az ország szokásai és törvényei szerint a családi fontos iratoknak az őrzése mindig a fiágat illeti (és itt is az idősebb fiút) utasítja Thurzó Erzsébetet, hogy az atyja után birtokában lévő összes leveleket és okleveles bizonyítékokat szolgáltassa ki a nevezett Thurzó Szaniszlónak. Levéltári Közlemények X. (1932.) 35, 1. — A családi iratok őrzésének jogát egyébként Verböczy Hármaskönyvének 42, cikke írja körül.