Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

A MAGÁNLEVÉLTÁRAK ÜGYE 89 és családi levéltárak); 2. oly történelmi jelleget viselő íratok, amelyek elszórtan vagy nem szerves rendet mutató csoportokban találtatnak, ha tartalmuk kizárólag avagy túlnyomórészt jogi, politikai vagy gazdasági. A levéltárak felügyeletét az ország területén kerületi beosztás szerint működő felügyelők (Pflegerek) látták el, akik az 1930. július 1-én kiadott rendelet értelmében 5—5 évre nyerték tiszteletbeli megbízatásukat, mely elsősorban abban állott, hogy a tartományi levéltárak igazgatóságát ismeretlen, elsősorban magánlevéltári anyag felleléséről s a levéltárak veszélyes állapotba jutásáról (pl. selejtezés, elhurcolás, eladás vagy rossz fenntartás következtében) értesíteniök kellett, a közönséget pedig tájékoztatták a levéltárvédelem jelentőségéről és eszközeiről. Az Archivamt azonban, amennyire csak tehette, a törvény által reá bízott kényszerítő rendszabályok alkalmazását a kényes magánjogi szempontokra való tekintettel kerülni igyekezett s inkább arra törekedett, hogy a levéltárak tulajdonosait felvilágosítsa levéltáraik értékéről s rábeszéléssel egyengesse a magánlevéltáraknak valamely közlevéltárban letétként való elhelyezését. Az 1936. évig 124 esetben nyilvánítottak mégis magánlevéltárt közérdekű levéltárnak, amivel ezek a levéltárak az elmondottak értelmében a műemlékvédelmi törvény s az alapján kiadott külön rendelkezések alá kerültek. A ,,közérdekű"-nek nyilvánított levéltárak nagyobb része ú. n. családi levéltár volt s köztük két nagy ipari és kereskedelmi levéltár foglalt helyet, a rendelkezések az utóbbiakra szintén minden további nélkül alkalmazhatók lévén. Minthogy azt lehetett tapasztalni, hogy a levéltárvédelmi törekvéseknek sok előítélettel éppen az ilyen levéltárak tulajdonosai részéről kell megküzdeni, a tulajdonosokat az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek útján igyekeztek levéltáraik korszerű kérdéseiről tájékoztatni. Az Ausztriában hozott levéltárvédelmi intézkedésekhez tartozik még az említett 1923. évi törvénynek az a rendelkezése is, amely kimondta a külföldi kivitel tilalmát. Az árverési eljárás szabályozása tárgyában 1933. szept. 23-án kibocsátott rendelet pedig iratok árverezése esetére előírta azok előzetes jegyzékének a levéltári hatóságnál való bemutatását. Az Archívamt pedig államférfiak, magas polgári és katonai tisztviselők elhunyta esetén felhívta az illetékes törvénykezési szerveket, hogy a hagyaték felvételénél kutassanak esetleg hivatalos iratok után s a fel-