Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

86 SZABÓ ISTVÁN tott arra, hogy a levéltár fogalmának a levéltár szerves szemlélete alapján való meghatározására különös súlyt kell fektetni. Cencetti Giorgio bolognai állami levéltárnok az ,,Archivi" c. folyóiratnak ugyanebben a számában a levéltárról, mint „universitas rerum"-ról értekezve, szólt a magánlevéltárak viszonyairól. Külön elbírálást tart szükségesnek az olyan magánlevéltárak tekintetében, amelyek a közhatóságnak és a magánegyénnek elhatárolatlansága következtében a múltban közhatóságí jellegű anyagot is fogadtak be s ilyeneket ma is őriznek. Az ilyen anyagot, amennyiben szervesen belekapcsolódik a levéltárba, elhibázott lenne egységéből kiszakítani, viszont felette a tulajdonjogot, a ,,ius utendi et abutendi" jogát sem lehet korlátlanul meghagyni, a tulajdonost tehát felelőssé kell tenni a közhatalommal szemben. Cencetti a magánlevéltárak védelme tekintetében általában három elvet kíván leszögezni: 1. A nemzet levéltári állományának megőrzését közérdeknek kell tekinteni s ennek gyakorlatilag az lenne a következménye, hogy a tudományos levéltárak épségének megsértése eltiltatnék és a selejtezés is korlátoztatnék. 2. A levéltár szerves egységét meg kell őrizni s így a levéltárt ki kell vonni az „actio communi dívidendo" alól, el kell tiltani belőle egyes iratok elidegenítését, viszont szabadon kell hagyni az egésznek, mint „corpus"-nak osztatlan egységben való elidegenítését a nyilvánosság meghatározott formáinak betartása mellett. 3. A tudományos célú kutatók érdekét közérdekké kell emelni s ennek alapján kötelezni a levéltártulajdonosokat arra, hogy a levéltárak használatát jogos indokok kivételével ne tagadhassák meg. Az olasz mozgalom időközben annyira előhaladt, hogy Buffariní helyettes belügyi államtitkár 1938. április 1-én az 1938/39, évi költségvetés parlamenti tárgyalásán bejelentette, hogy ,,az általános, levéltári törvény megalkotása ma már jóformán teljesen befejezett tény". Az államtitkár önérzetesen mutatott rá Olaszország rendkívüli levéltári gazdagságára s arra, hogy Olaszország a levéltári emlékek fenntartása, összegyűjtése és rendezése terén megelőzte a többi nemzetet. A törvény 1939, december 22-én adatott ki. ,,Az Olasz Királyság levéltárainak új rendjé"-ről szóló törvény nem szorítkozik csupán a magánlevéltárak ügyére, hanem meg-