Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Kossányi Béla: A trianoni szerződés és a közirattárak / 56–75. o.
A TRIANONI SZERZŐDÉS ÉS A KÖZ1RATTÁRAK. A nagyarányú államhatárváltozások, amelyek Európa politikai földrajzi képét a világháború után átformálták, mint ismeretes, levéltári és irattári vonatkozásban a nemzetközi megoldásra váró kérdések egész sorát vetették fel. Ezek közül a nemzetközi egyezményes útra terelt, sokféle részletkérdést felölelő problémák közül, a Magyarországot érintő szabályozások főbb irányelveit, szempontjait vizsgálva, az alábbiakban csupán az irattári jellegűekkel óhajtunk foglalkozni. A témának ilyen elhatárolását indokolttá teszi az a körülmény, hogy bár a problémák levéltári és irattári viszonylatban elméleti téren általában azonos természetűek voltak, az azok megoldását célzó szabályozások a gyakorlatban: a békeszerződésekben és a különböző nemzetközi egyezményekben olykor eltérő elveket és szempontokat érvényesítve, nem egyszer különböző utakon jártak. Ha áttekintjük a világháború utáni békeszerződéseknek és a későbbi nemzetközi egyezményeknek azon rendelkezéseit, amelyek államok nemzetközi viszonyainak újrarendezésénél felmerült irattári kérdések szabályozásával foglalkoznak, élesen szembeötlik, hogy azok e sokrétű s bonyolult problémák legnagyobb részét államközi iratszolgáltatásokkal 1 kívánták megoldani, A béke- és egyéb nemzetközi tárgyalásokon é szolgáltatásokat az irattári vonatkozású problémák síkeres, célravezető megoldása szempontjából valóságos arkánumnak tekintették. Minthogy ezek az államközi iratszolgáltatások abból a kötelmi jogviszonyból következtek, amelyet az érdekelt államok az említett szerződésekben e szolgáltatásokra vo1 Államközi iratszolgáltatás alatt közlevéltárak, irattárak esetében köziratoknak államközi kicserélését, vagy idegen állam részére történő egyoldalú kiszolgáltatását szokás érteni.
