Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Kossányi Béla: Az Országos Levéltár 1939-ben / 555–562. o.

SZEMLE 555 Az Országos Levéltár 1939-ben, — Áttekintve az Országos Levéltár 1939. évi történetét, mint legszembetűnőbb jelenségről mindenekelőtt arról a nagymérvű, örvendetes gyarapodásról kell megemlékezni, amellyel a levéltár iratanyaga az elmúlt esztendő folyamán a szokásos évi kereteket messze túlhaladva gazdagodott. Az Országos Levéltár gyarapodásáról szóló beszámolóban első helyen a Zichi és Vásonkeői gróf Zichy család eddig Zsélyen őrzött nagyértékű levéltárának az Országos Levéltáriján örök letétként történt elhelyezéséről kell szólni, E levéltár letétbehelyezése az Országos Levéltár, illetőleg az abba tartozó Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár történetében a legutóbbi évtizedek legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik. Ez az igen nagyterjedelmű s közismerten rendkívül becses levéltár, ugyanis az Országos Levéltárban őrzött családi levéltárak között terjedelemre nézve csupán a gróf Széchenyi-, középkori okleveleinek gazdagságára nézve pedig csak a Kállaycsalád levéltárával hasonlítható össze. A gróf Zichy-család levéltára több különböző levéltárból, illetőleg levéltártöredékből alakult ki, A legrégibb réteget azok a levéltárak képezik, amelyek a XVII—

XVIII. század fordulóján, a Meléth Mária és gróf Zichy István között kötött házasság folytán kerültek a gróf Zichy-család birtokába. E levéltár-csoport legrégibb rétegébe, az 1468-ban kihalt Bátmonostorí Töttös-család iratai tartoznak, amelyek később a Kísvárdai Várday-család birtokába kerültek; a Várday-család levéltára — amelybe a XVII. század elején a Báthory-család iratainak egy része is bekerült — a Csapy- és Szakolyi-családok levéltáraival együtt jutott az említett Meléth-család tulajdonába. Más kapcsolatok révén kerültek be a levéltár iratanyagába körülbelül ugyanebben az időben a Homonnai Drugeth-, valamint a Baranyay- és Károlyi-családokra vonatkozó íratok. A levéltárnak magára a Zichycsaládra vonatkozó része, bár szintén visszanyúlik az Árpádok koráig, nagyobb gazdagságot csak a XVII. század elejétől, illetőleg a grófi ág kezdetétől mutat. Ezeknek az iratoknak egy része a Zichy-család egyes tagjainak személyével s azok hivatali működésével áll összefüggésben, mint pl, a grófi ág megalapítójának, I, Pálnak veszprémi kapitányságára, vagy ennek fia, a grófi méltóság szerzőjének kamarai elnökségére, továbbá a gróf Zichy Ferenc győri püspökségére vonatkozó iratok. Az anyag másik fontos része a Zichy-család tagjaínak egymásközti osztályait, valamint azok házassági szerződéseit, leánynegyedről, jegy ajándékról stb. szóló megegyezéseit, végrendeleteit tartalmazza. Az anyagnak legnagyobb része azonban bírtokügyi és birtokjogi vonatkozású, melyben megtaláljuk a grófi ág összes birtokainak: a komáromi, lébényszentmiklósi, nagyvázsonyi, palotai és dívényi uradalmaknak, valamint a Baranyay-család révén megszerzett Oroszvár és Endrőd, s a Károlyiak révén megszerzett Árva-Lietava uradalomnak íra-