Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Jakó Zsigmond: Az erdélyi szász levéltárak két utolsó évtizede / 549–554. o.

SZEMLE 553 Román Akadémia birtokába kerültek, de a Brukenthal-múzeum is őriz belőlük, Szeben város birtokai, Szeben-szék és a fogarasi uradalom összeírásainak, számadásainak rendezése mellett nagy lépéssel haladt előbbre az oklevélgyűjtemény regesztázása, kisebb gyűjtemények mutatóval való ellátásaLendületes munkájuk során 1939-ben sor került a levéltár pincéjében felhalmozott abszolútkorbeli közigazgatási iratok rendezésére és állványozására. Ez a hatalmas irattömeg „Akten d. Verwaltungsbehörden aus d, österreichisch-neuabsolutistischen Aera Siebenbürgens 1849'—1860." sorozatként felállítva a következő hatóságok emlékeit foglalja magába: Militär-DistriktsKommando-Akten 1849—1854, (külön Präsidial-Akten), Kreisamts-Akten 1855—1861., Distriktamts-Akten 1852., Akten d. Hermannstädter k. k, Bezirksamtes 1853—1861., Akten d. Unterbezirke von Hermannstadt, Polizei-Akten 1850—1866. Összesen 296,014 ügyirat 657 csomóban és a hozzá való segédkönyvek. Őszintén örülünk, hogy az abszolútkorbeli hatóságok általában oly erős pusztítást szenvedett iratanyaga legalább itt gondos megőrzésre talált. Gyűjtő tevékenységüket hamarosan kiterjesztették a magánosoknál és vidéken szétszórt történelmi értékű anyagra is. Erre a közvetlen lökést talán az adta meg, hogy 1937-ben a Román Akadémia nagyarányú akciót indított a régi iratoknak nála való letétbe helyezésére. A nemzeti levéltár és a Brukenthal-múzeum a szász sajtó teljes igénybevételével azonnal közbelépett, hogy a népük birtokában lévő kéziratos anyag hozzájuk kerüljön megőrzés végett. Nagyobb nyomaték kedvéért 1938-ban az ev. országos főtanács (Konsistorium) hivatalosan felszólította a szász egyházakat, hogy 1700-nál régebbi irataikat tegyék le a nemzeti levéltárba. Tulajdonjoguk irataikhoz megmarad, letétükről jegyzéket kapnak, sőt — kívánságukra — az okmányokról másolatot és fordítást is készítenek. Bár a felhívásnak nem lett meg a várt eredménye, mégis a beérkezett becses anyag meggyőzhette a levéltár vezetőségét az egyházaknál lévő íratok megmentésének fontosságáról, 1939 végéig Fejéregyháza (Deutsch-Weisskirch) 1499—1820,, Fenyőfalva (Girelsau) 1562—1817,, Nagydisznód (Heltau) 1223— 1838., Kisdisznód (Michelsberg) 1594,, Rosonda (Roseln) 1428 —1820,, Kaca (Katzendorf) 1572. évekből való iratait szállították be. Ezt az 1937 szeptemberétől megfigyelhető lendületes s máris nagy eredményeket felmutató munkát a levéltár főhatóságának, a szász ev. országos egyháznak áldozatkész megértése