Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.

54 JÁN0SSY DÉNES felségjog területére kiterjedő hatállyal — szervesen kap­csolódik az osztrák köztársasági elnök kabinetjének és a szövetségi kancellári irodának irataihoz: ennélfogva, e levéltár kapcsolata a folyó osztrák közigazgatással to­vábbra is változatlanul fennmaradt, sőt fennáll ezidő­szerínt is a Bundeskanzleramt jogutódjának, a nemzeti­szocialista államszervezetben felállított bécsi Gauleítung­nak ügyvitelével, melynek működéséhez továbbra is a volt házi, udvari és állami levéltárnak kell szolgáltatnia a volt osztrák Bundeskanzleramt regisztratúrájából az elő­iratokat. Ugyanilyen organikus kapcsolat állapítható meg ná­lunk is például a trianoni békediktátum előtti Nagy­Magyarország és a csonkaország illetékes közhatóságaínak regisztratúráí között. Az említett bécsi közlevéltárnak tehát nem a 32 év, hanem már a 2 évnél idősebb két osztrák kormányhatóság iratait is át kellett vennie, amely aligha kisebb közhivatali (közigazgatási) feladat, mint például a svéd állami levél­táré, mely a törvényhozás elhatározásából kifolyólag az 1920. év előtti minisztériumok nagy részének irattárait át­venni és a svéd centrális közigazgatáshoz szükséges ante­aktákat ez iratokból szerelni tartozott," Tagadhatatlan, hogy az ekkora irattömegeknek keze­lése egy közlevéltárban — mely jórészt csak mechanikai azaz szerelési feladat — olyan kezelő személyzet alkal­mazását teszi szükségessé, amelyre eddig a közlevéltárak­nak nem volt szükségük. Azonban az ugyanezen állagok­nál felmerülő, széleskörű szakismereteket igénylő munka, mint például a selejtezés irányítása, illetve annak esetleges személyes végrehajtása, vagy a kormányszervek által szá­mos esetben igényelt nagyobbarányú kutatások a kor­fordulók idején egymást felváltó főhatóságok regisztratú­ráiban továbbra is olyan levéltári feladatok maradnak, amelyek a tudományos képzettségű levéltárnokokra há­rulnak. Az előadottakat tehát abban foglalhatjuk egybe, hogy a közlevéltár a modern irattermelés nyomasztó tömegeivel szemben — eddigi tapasztalataink szerint — ezután is csak a fel és alárendeltség mérlegelésével és esetleg helyszíni szemle alapján végrehajtott átfogó selejtezés, nemkülön­9 Brulin, Hermán: Das schwedische Archivwesen. Archivalische Zeitschrift. 1929. 172. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom