Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Berlász Jenő: A községi levéltárak állapotáról / 526–537. o.
SZEMLE 533 dőbe ment az irományok egy része, mégis korántsem annyi mint azokban a jegyzöségekben, ahol a selejtezési felhatalmazással élni kívántak ugyan, de nem a megszabott metódusok szerint, A végrehajtott selejtezések körülményeire — a foganatosító személyekre, az akció idejére, a kiselejtezett iratok további sorsára stb, — természetesen csak a legritkább esetekben lehet fényt deríteni. Jegyzőkönyvet idevonatkozólag seholsem vettek fel, a vármegye közreműködése elmaradt, s mivel idők folyamán a jegyzőségi személyzet is kicserélődött, a legtöbb helyen csak a megritkult irattár tanúskodik az elvégzett íratpusztításról. Megfigyelésem szerint ugyanis a selejtezés mindenütt, mindenkor egy-egy időszak iratanyagának minden válogatás nélkül egészében való megsemmisítését jelentette, A tájékozatlan hivatali utódok kérdezősködésemre a kirívó nagy hiányokat többnyire a szerb megszállók vagy a kommunisták számlájára írják. Persze minderre a legcsekélyebb bizonyíték sincs, ellenben a selejtezést sok áruló jel sejteti. Legelőször is több olyan községben, amely szerb megszállás alatt állott (főleg Barcson és Babócsán) semmiféle irattárpusztítás nem konstatálható. Viszont Erdőcsokonyán, bár szerbek itt nem voltak, az iratok 1915-ig elpusztultak, csodálatosképen azonban a jegyzőkönyvek 1872-től fogva megtalálhatók. Ugyanígy Kastélyosdombón 20 esztendősnél régebbi akták nincsenek, de 1875-ig visszamenőleg hiánytalanul fennmaradtak a gyűlési jegyzőkönyvek. Istvándíban már több is kiderül; a szerbek állítólag itt is megsemmisítették az iratokat (a protocollumokat nem bántották), mellesleg azonban tavaly — amikor a légvédelmi rendelkezések értelmében a községházi padlást ki kellett üríteni — nagymennyiségű régi iratot tüzeltek el. De ezek csupa ,,egérrágta, értéktelen dolgok" voltak. A legtanulságosabb azonban a lakócsai példa. Itt az 1920 utáni anyag van megtizedelve. A jegyző őszintén előadta, hogy 1924 óta a tíz esztendős anyagot válogatás nélkül iktatóstól, indexestől minden évben kiselejtezi. E művelethez sem felhatalmazást, sem közreműködést semmilyen fórumtól nem kér. S mindezt a községi ügyviteli szabályzat rendelkezése alapján cselekszi, íme egy sokat ígérő iratvédelmi akció eredménye a gyakorlatban. III. De mi állhat vájjon e nagyarányú iratpusztítási folyamat hátterében, mi lehet a rugója? — vetődik fel az újabb kérdés. Magától értetődően: főleg a helyprobléma, A jegyzői hivatalok irattárbefogadóképessége általában igen csekély s ezt a kevés férőhelyet is egyre jobban szűkíti a terebélyesedő adminisztráció helyiségszükséglete. Pedig a hivatali teendők szaporodása egyidejűleg igen nagymérvű aktagyarapodást is jelent. Az irattermés elhelyezése tehát évről-évre égetőbb gondot okoz. Amikor a hivatali szekrények belsejében és tetején már nem lehet helyet találni, raktárról kell gondoskodni. Nagyobb községházakon (a melléképületekben) ilyen is akad, de
