Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.

52 JÁNOSSY DÉNES egész földkerekségére kiterjedő üzleti összeköttetéseire és ezzel kapcsolatban a magyar ipartörténet e gyárnál remélhető kútfőinek fontosságára? Vagy beszéljünk talán a herendi porcellángyár iparművészeti jelentőségéről és ennek alapján művészettörténeti értékű levelezése megőrzésének szükségességéről ? Mindezek a problémák, amelyek az utolsó évtizedek aktatermelésével kapcsolatban merültek fel, nemcsak a hazai levéltárügy feladatait súlyosbítják, hanem egyúttal kihatással lehetnek a levéltárnokképzésnek eddigi irányára is. Még néhány évtizeddel ezelőtt a levéltárnokképzés súlypontja lényegileg a diplomatikai és paleográfiai felkészültségre, illetve közígazgatástörténeti szakismeretekre esett, addig a mai levéltárnoknak olyan átfogó tételes közigazgatási tudásra is szert kell tennie, mely a modern államigazgatás rendkívül bonyolult organizmusának apró hajszálereire is kiterjed. Máskülönben aligha lehet helyes ítélőképessége a közigazgatási iratok forrásértékének mérlegelésére. Felmerült az a felfogás is, hogy a levéltárnoktól megkívánt ismeretek körének ilyen hatalmas tágulása szükségképen a levéltári szolgálatban eddig alig ismert specializálódáshoz vezethet, Ez az eshetőség azonban nem jelentheti azt, hogy a levéltári anyagként kezelt újabbkori közigazgatási irattömegekkel foglalkozó levéltárnokok tudományos felkészültsége alatta maradjon az eladdig inkább az okleveles anyaggal foglalkozó levéltárnokokkaí szemben, mert az előbbieknek is szükségük lesz az utóbbiakkal egyenlő értékű elméleti képesítésen és a tételes közigazgatási szakismereteken felül, széleskörű élő (nemzetiségi) és holt (latin) nyelvtudásra és közígazgatástörténeti ismeretekre. Különben is aligha hihető, hogy a teljes specializálódás a levéltári szolgálat sérelme nélkül belátható időn belül gyakorlatilag keresztülvihető. Hisz a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a közigazgatási irattárnak a levéltárrá minősülés kritériumaként felállított 32 éves korhatára csak olyan elméleti határvonal, amelyre a mai közigazgatási ügyvitel rendszerint rácáfol. Tehát annak a levéltárnoknak, aki a folyó közigazgatás ügyviteléhez szükséges régí akták előkeresésével foglalkozik, époly közigazgatástörténeti, a jelen kormányrendszer jogelődjeinek levéltáraira is kiterjedő szakismeretekkel kell rendelkeznie, mint annak a levéltárnoknak, akinek a genealógiai leszármazását