Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Tóth András: Az új olasz levéltári törvény / 518–526. o.

SZEMLE 523 kadíján kívül. A díjak akkor is fizetendők, ha a kutatás nem járt eredménnyel. A tudományos kutatók akkor mentesek a díj alól, ha a kutatás célját a levéltár vezetőségének előre bejelentik, mentesek továbbá a kormányhatóságok, ha szolgálati ügyben kérnek másolatot és azok az alacsonyabb, közigazgatási fórumok és jogi személyek, melyek levéltáraikat az állami levéltárak kezelésébe bocsátották. Magánszemélyek másolatai csak akkor mentesek a díjak alól, ha a másolatot saját letétbe helyezett levéltárukból kérik, vagy ha a másolatra katonai célból van szükségük. Rongált állapotban levő íratok másolása megtagadható. A másolási engedély irodalmi vagy művészeti tulajdonjogot nem hoz létre. A levéltárak nem azt igazolják, hogy a fényképmásolatok, a rajzmásolatok s a lenyomatok az eredetivel megegyeznek, hanem azt, hogy a levéltárban őrzött darabról készültek. A nem állami, de az állammal kapcsolatban levő közintézmények levéltárainak felügyelete felől a törvény VL cikkelye intézkedik, A törvény kötelességévé teszi ez intézményeknek, hogy a) levéltáraik iratanyagának megőrzéséről és rendezéséről gondoskodjanak s hogy b) történeti és politikai fontosságú irataikról leltárat készítsenek s ennek egy példányát a területileg illetékes állami levéltárnál helyezzék letétbe. A törvény rendelkezései értelmében minden olyan városnak, melynek 50.000-nél több lakosa van, vagy amely tartományi székhely, köteles levéltárat felállítani az 1870-nél régebbi iratanyag megőrzésére. Ezeket a levéltárakat a II. cikkben említett iskoláktól levéltárnoki bizonyítványt nyert szakemberek kezelésébe kell adni. Megkönnyíti a törvényhatóságok feladatát az, hogy több törvényhatóság vagy község vagy egyéb közintézmény közös levéltárat is létesíthet s azt egy levéltárnokra is bízhatja. Ezek a kötelezettségek kisebb közületekre is vonatkoznak az esetben, ha különösen becses iratanyag birtokában vannak. Az állami levéltárban kezelt leltárban szereplő iratokat csak a belügyminiszternek a levéltári bizottság véleménye alapján megadott előzetes engedélyével lehet selejtezni. A rendelkezések szankciója hatásos: ha bizonyos határidő elteltével a levéltár rendjére vonatkozó rendelkezéseket nem hajtják végre, akkor az államnak jogában áll a levéltárat a tulajdonos költségére átrendeztetní vagy pedig az illetékes kerületi levéltárba beszállíttatni. A belügyminiszter intézkedhetik e levéltárak egyes darabjaínak restaurálása végett is a tulajdonos költségére. Különös érdeklődésünkre tarthat számot a törvény VII cikkelye (21—28. §-ok), mely a magánlevéltárak állami felügyeletéről intézkedik. A 21. §. elrendeli, hogy ,,a történeti értékkel "rendelkező magánlevéltárak vagy levéltári anyag tulajdonosai vagy bármely jogcímen birtokosai és birtoklói a levéltár birtokbavétele után harminc nappal kötelesek írásban jelentést tenni ama tartomány prefektusának, melyben a