Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Tóth András: Az új olasz levéltári törvény / 518–526. o.
SZEMLE. Károlyi Árpádról, a magyar levéltárnokí kar nagy halottjáról legközelebbi évfolyamunk közöl megemlékezést. Az új olasz levéltári törvény. — 1939, december 22-én „Az állami levéltárak igazgatása" címmel az új Olaszország 2006, számú törvényeként új levéltári törvény adatott ki, 1 A törvény egy régóta húzódó folyamatot zárt le — minden valószínűség szerint maradandó érvénnyel, Ha figyelembe veszszük. hogy Olaszország milyen kivételesen gazdag a nagy történelmi értékkel bíró levéltárakban — elég itt a sok esetben a középkorig visszanyúló közjegyzői levéltárakra utalnunk, i— akkor megértjük, hogy milyen fontos jelentősége van minden olasz rendelkezésnek, mely a levéltárak kezelése és felügyelete felől intézkedik. Az első egyetemleges olasz levéltári törvény 1875-ben kelt s az azóta eltelt 65 esztendő során ezen a törvényen nem történt lényeges változás, A hiányok figyelembevételével 1911-ben foglalták újból össze a levéltárügyre vonatkozó rendelkezéseket s az 1939-es törvény megszületéséig csak a békeszerződések folytán átcsatolt levéltárak beolvasztása és a legmagasabb levéltári igazgatás ügyében történtek intézkedések. Az új törvény a fascíszta állami rend igen erős etatisztikus jellegének bélyegét hordja magán s erős kézzel teremt rendet a sokhelyen pusztulásra ítélt levéltári anyag kezelése terén, A törvénynek az olasz levéltárügy szervezetének alapját megvető első cikkelye szerint az állam levéltári feladata kettős: egyrészt megőrizni mindazokat az iratokat, amelyek az állami ügyigazgatásra tartoznak, amelyek más törvényes rendelkezések alapján helyeztettek letétbe az állami levéltárakban vagy amelyek elismerten történeti és tudományos fontosságúak, másrészt felügyeletet gyakorolni az „állam érdekkörében működő, az államnak munkájában segédkező jogi személyek, valamint a társadalmi gondoskodást és jóléti tévé1 A törvény teljes szövege az „Archivi" c. folyóirat 1939, évfolyamában a 233—244. l.-okon, A folyóiratban a 207—222. 1,-okon egyidejűleg Luígi Signorelíi „11 nuovo ordinamento degli Archívi del Regno" c, alatt külön tanulmányban ismertette az új törvényt.