Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Bakács István János: Csizmadia Andor: Győr városjoga az Árpádok korában. Győri Szemle 1940. 7–17. pp. Győr közigazgatása a sz. kir. városi rangra emelés előtt. (Klny. a Győri Szemléből). Győr, 1940. / 509–511. o.

IRODALOM 509 szűkszavú megjegyzésekből szerkesztették az új oklevelet. J. szerint formuláriumot nem használtak, valószínűleg itt is úgy állott a dolog, mint a megyékben, hogy az írnokok az iskolában megtanult mintákat emlékezetből alkalmazták az oklevelek fogalmazásánál. Az ellenőrzés munkáját a protonotárius végezte. Ö javítgatta az okleveleket, ha kellett és ő vezette rájuk az oklevéladásra vonatkozó parancsokat jelző vagy a megpecsételés módját elrendelő ú. n. kancelláriai jegyzeteket. Ez utóbbi szokás csak a XV. század második felében vált rendszeressé Erdélyben, nyilvánvalóan a királyi kancellária hatására. A regisztrumvezetésre vonatkozó adatokat is felhoz J. a XV. század második feléből, de ezeket oly szórványosaknak tartja, hogy állandóbb gyakorlatra nem következtethet. Az erdélyi kancelláriában a regisztrumvezetés helyett a kiállított oklevelekről néha par-okat szerkesztettek és ezek alapján adtak ki másodpéldányokat. Úgy hisszük tehát, — bár J.-nak nincsenek adatai erre — hogy, mint a megyékben is történt, ilyen par-oknak és esetleg regísztrumoknak vagy királyi mandátumoknak őrizetéből bizonyos levéltár is kialakulhatott a vajdai szék mellett. A levéltár rendszeres őrizetéről, fejlesztéséről azonban semmiként sem beszélhetünk, A vajdai oklevelek mintája mindenben a királyi oklevél volt, annak kiállítását, formáit, formuláit, szerkezetét követték. A megpecsételés módozatai sem tértek el semmiben az országos szokástól. Úgyhogy végeredményben J. munkája újabb meggyőző bizonyítéka annak az egyre jobban megvilágosodó ténynek, hogy a magyar írásbeliség az egész középkor folyamán egységes szervezetű és centripetális irányú volt, elindításait, ösztönzéseit mindig a központból, a királyi udvarból nyerte. A magyar területek között mindig legönállóbb alakulású erdélyi területek írásbelisége is legföljebb bizonyos szín ebben a nagy egységben, semmíkép sem jelent különleges, önálló fejlődést, sőt a középkorban talán még csak provincializmust sem. Istványí Géza. Csizmadia Andor: Győr városjoga az Árpádok korában. Győri Szemle, 1940. 7—17. 1. — Győr közigazgatása a sz. kír, városi rangra emelés előtt. (Különlenyomat a Győri Szemléből.) Győr, 1940.. 8°. 30 1. Pannónia északi limesének fontos őrállása volt Arrabona, s ennek a helyén alakult ki Győr városa. Győr tehát valóban a magyarföldi város-kontinuitás egyik kiváló példája, s csak sajnálatosnak tarthatjuk, hogy Villányi Szaniszló óta (1881) a város történetével közelebbről nem foglalkoztak. Cs. e két értekezésében akar bennünket megismertetni a város középkori, illetőleg újkori fejlődésével. Bár már Szent István korában püspöki székhely, privilégiumát csak 1271-ben V. Istvántól kapta, amikor a hosszú osztrák és cseh háborúkban nyugat felé mint védvár szerepelt. Ezért telepítette a király a várost, illetőleg a