Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Varga Endre: Riche, Jacques: Les Archives du Maroc. Archives et Bibliotheques. 1936. No. 4. 254–265. pp. / 500–502. o.

IRODALOM 501 kibocsátott rendelkezés ugyanis úgy a francia mint a bennszülött közigazgatás legfontosabb szerveinek 10 esztendőt meghaladó korú iratanyagát a hivatalos szerepet nyert rabati országos könyvtár (Bíblíothéque generale du Protectorat) őrizetére bízta. A következő években az anyag beáramlása a könyvtár keretében kialakuló országos jellegű levéltárba (Archives du Protectorat) valóban megindult s a hatóságok iratkezelésének javítása és egységesítése — a leendő levéltári anyag irattári rendszereinek uniformizálása — érdekében is követésre méltó kezdeményezések történtek. Az Archives du Protectorat francia eredetű állagai 1767-el, Franciaország állandó marokkói diplomáciai képviseletének megszervezésével kezdődnek. Az egymást felváltó fökonzulok, majd követek és alkalmilag kiküldött politikai ügynökök tevékenységéből eredő anyag 1767-töl egészen 1912-ig terjed s rendkívül gazdag az észak-afrikai francia gyarmatosítás történetére vonatkozó legkülönfélébb adatokban. A Marokkó területén működött vagy működő többi francia konzulátusoknak és alkonzulátusoknak általában a XIX. század első évtizedeiig visszanyúló iratai még csak kis részben vonódtak be a levéltárba. Nagy tömegben érkeztek már be azonban iratok, illetőleg állanak beszállításra előkészületben, a protektorátus legfontosabb centrális szerveitől: a (fő)kormányzóságtól, a rezidens katonai irodájától, a kormányzóság s a szultáni udvar közötti együttműködés fenntartására hívatott Direction des Affaires Chérifiennes-től, a városok felügyelő hatóságától (Contröle des Munícipalités), a gazdasági ügyek igazgatóságától (Direction des Affaires économíques) stb. Ezekhez járulnak egyes, már megszűnt főhatóságok, mint a szultán jövedelmeit ellenőrző s a franciákkal szemben fennállott adósságának törlesztésére felügyelő Contröle de la Dette marocaine, a világháború alatt az ellenséges államok polgáraínak lefoglalt vagyonát kezelő Service des Séquestres de Guerre szintén bekerült irattárai stb. Mindez anyagokat a levéltár, mely (az ismertetésből kivehetőleg ugyan nem túlságosan modernül berendezett) új raktárhelyiségében még további elegendő férőhellyel rendelkezik, általában a r&gisztratúra-elvnek megfelelően kezeli. Félő azonban, hogy a levéltár végleges kialakulása utánra kilátásba helyezett „cadre de classement général" bevezetése az állagokat itt is az anyaország levéltárainak közismert .beosztásához hasonló mesterséges rendszerbe fogja belekényszeríteni. Az Archíves du Protectorat bennszülött proveníenciájú anyaga, az említett 1926. évi rendelkezés dacára, még igen csekély terjedelmű s különféle módokon megszerzett, különféle korú és természetű iratokat foglal magában. E helyett, az eredeti iratok megszerzésének nehézségei miatt, a levéltár a súlyt az arabnyelvű anyag fényképmásolatokban való gyűjtésére helyezi s e téren már elég szép eredményeket ért el