Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 415 káptalan két Árpád-kori oklevelet, t, i. mivel régiségük, rossz őrzés és szüntelen hordozásuk miatt elmosódtak és «1 is szakadoztak.

194 Az iratok régisége azonban egymagában még nem lehetett ok arra, hogy az oklevelek iönkremenjenek. Ehhez a sok használaton kívül gondatlanságnak is kellett társulnia. Alig hihető tehát, hogy a ti teli káptalan által 1280-ban átírt, ,,iam vetustate pene consumptum" privilegiális oklevelet, melyet adásvételi ügyben ugyancsak ez a káptalan 1237-ben, tehát mindössze 43 évvel azelőtt adott ki, valóban csak az idő emésztette volna fel,

195 A valóság inkább az, amit az előző két példa és a váradi káptalan is mond 1383ban, midőn Ivánkafalví Lökös Miklós részére 1302-ben kelt saját oklevelét átírja, t. i. hogy ez „propter nimíam vetustatem et maiam conservationem" rongálódott meg.

11

"' A zamari (Zamoróc, Vágzamárd, Trencsén m.) várjobbágyok 1241. évi kiváltságlevelét, amely véletlen folytán víztől szenvedett, IV. Béla 1261-ben megújítja.

197 Szalók nemzetségbeli Martonos fia Márknak Szalókról szóló 1270. évi osztálylevelét szintén víz rongálta meg. ő ugyanis a kunok elől futva, vízbe merült s az oklevél is nála volt, hogy mentse előlük.

198 Ha az oklevél annyira tönkrement, hogy már nem volt átírható, elrongyolódott vagy olvashatatlanná vált, amennyiben hiteles helyen megvolt par-ja, az érdekelt fél erről kapott másolatot.

199 Az akkori rossz útviszonyok és utazási nehézségek, erejét befolyásolta. A hitelesség megállapításánál elsősorban a pecsétet vizsgálták, (Eckhart F.: Hiteles helyeink oklevélkritíkája. Turul XXXL 161, 1. — Szentpétery i. m. 119,, 251. 1.) 194 ... „nimia vetustäte et mala conservatione ac íugi delatione localiter facta offuscata haberentur et disrupta"... (Z. O. III. 365. 1.) 195 H. O. VI. 35. 1. — Az átíró oklevél bevezető soraiban az átírás szükségét a következő általános érvényű magyarázattal indokolja: „Cum littere legitime confecte rem sue custodie iuris exigente conmissam firma semper securitate custodiant et inviolabiliter tueantur, et ipsis aliquo modo consumptis res sub ipsis litteris clausa vim a calumpniatione páti possit contra iustitiam, dignum et consentaneum videtur ratíoní, ut litteras, quas non calliditas aliqua, sed nimia vetustas violavit, renovare debeant iudices equítatis." {H. O. VI. 263. 1.) 196 Károlyi okit. I. 409. 1. 197 „Sólet excellentia regia innovare litteras per casum fortuitum depravatas." (H, O. VI. 108, 1.) 199 H. 0. VI. 309. 1. 199 Z. O. II. 538. 1.