Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

412 CZOBOR ALFRÉD makkor, így különféle ügyletek megkötésénél is érvényteleneknek nyilvánították arra az esetre, ha valamikor előkerülnének, vagy ha azokat valaki bárhol csalárdul felmutatná.

175 Tanácsos volt azonban előbb protestációval élni, mert ennek alapján, illetve az erről szóló okirat felmutatása mellett hamarább remélhette a károsult, hogy birtokait, melyek elveszett oklevelei segítségével netalán bitorlók kezeire jutottak, visszaszerzi/

76 A transsumptum, a leggyakoribb és ezért a családi levéltárakban is jelentékeny számban képviselt oklevéltípus — mint jeleztük — nem bírt azzal a bizonyító erővel, mint az eredeti.

177 Ezt Werbőczi Tripartítumán kívül

178 jóval korábbi adatok is tanúsítják, 1347-ben Gombai Kumperd fiai kifogást emelnek az ellen, hogy perbeli ellenfelük, Andich csupán transsumptumot mutat be, s az eredetit követelik. A nádor, aki előtt a per folyt, ezt be is kérette a pozsonyi káptalanból. De minthogy az eredetiből is csak az derült ki, hogy Andíehnak van igaza, a felperesek húzták a rövidebbet: a nádor patvarkodásban marasztalta el őket, minek következtében jószágukat vesztették.

179 1359-ben a Kísfaludyak sem hajlandók a fehérvári káptalan 1255. évi prívilegiális alakú, osztályról szóló okleveléének a vasvári káptalan által 1358-ban kiállított átiratát Ugrin fia Pál és társai részéről a köztük folyó perben bizonyító erejűnek elfogadni mindaddig, míg az eredetit fel nem mutatják. Ez meg is történt.

180 1379-ben pedig az országbíró egy birtokjogi perben III. Andrásnak IV. László okleveléről kiadott transsumptumát azzal utasítja vissza, hogy az eredeti oklevél bemutatása nélkül nem tekinthető bizonyító erejűnek,

181 Barátságos egyezségeknél is akkor, amikor csak átiratokat ad át egyik fél a másiknak, az átadó ígéri, hogy szükség esetén az eredetieket is rendelkezésre bocsátja.

182 Bár az egyik példa szerint a királyi átíró oklevél sincs kivéve a transsumptu175 1279. H. 0. VI, 252. 1. — 1286. u. o, VIII. 444. 1. — 1347, A, 0. V, 117. 1. és 1, még alább, a birtokátruházások kapcsán történt iratátadások ismertetésénél. 176 A. 0. VII. 384. 1. 177 Részletesen kifejtve 1. Szentpétery i. m. 80, és 248. 1, 178 II. rész 15. c, 178 0. L„ Dl. 25.048. 1. 180 A. 0. VIII. 558. 1. i 181 Zala m. okit, II. 162, L — Szentpétery i. m. 249. 1. 1. jegyzet. 182 A. 0. VI. 329. 1. — 0. L, Csicseri es. lt. Dl. 31.346.