Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

IRATTÁR ÉS LEVÉLTÁR 21 tette a régi levéltári rendszer alapját jelentő társadalmi rend átalakulása.

30 A különböző elhatárolási módok találkozásából, átalakulásából, nem egyszer keveredéséből azután a XIX. század folyamán a legkülönfélébb levéltárfajták keletkeztek. Voltak még régi határú, régi rendeltetésű levéltárak, amelyek csak az ügyleteket végérvényesen lezáró iratfajtákat fogadták be. Esetleg félmegoldást jelentve kétféle határ között, az irattár másként leküzdhetetlen helyhiánya miatt őrzésükbe-kezelésükbe vették a legrégebbi — felfogásuk szerint: „nem levéltári" — állagokat is, de azután egy időpontnál megállottak és az irattárban egyre halmozódó iratanyag időről-időre történő szabályszerű átvétele elől elzárkóztak. Máshol az ügyintézéstől kisebb-nagyobb időhatárral elválasztott iratokat ,,régi irattárak"-ra bízták, amelyeknek, továbbra is csak a még folyamatban lévő ügyekkel elfoglalt hivatal felügyelete alatt maradva, többékevésbbé alárendelt szerep jutott. Egyes helyeken a „régi" vagy „elhelyezett" irattár közbeeső állomás volt a másik két iratőrzőhely között. Végül olyan hivatalok is voltak, ahol az iratanyag elhelyezésében, kezelésében és védelmében egymásba kapcsolódott az irattár és a levéltár munkája. Az iratokkal rendeltetésükből foglalkozó őrzőhelyek lényegét, határait, feladatait boncolgató levéltári irodalom ismerte fel először, hogy az iratanyag, ha ketté is osztják, alapjában egész marad, a levéltár és irattár között tehát nem lehet szakadékszerű távolság, A levéltárnak fokozatosan át kell vennie az irattárban felgyűlt és rendszerezett írásos anyagot, „Az a levéltár •— hangsúlyozta a századvég egyik nagytekintélyű levéltári szakembere —, amely az ország történetének, alkotmányának, hivatalainak egész fejlődését napjainkig nem tükrözi vissza, nem igazi levéltár, hanem csak töredék, amely sem a tudomány, sem az igazságszolgáltatás, sem a kormányzat számára nem elégséges. Oklevelek vagy akták, pergament vagy papiros — lényegében egészen közömbös dolog. Minden régi hivatali iratdarab, amely még az állam vagy a polgárok ügyeiben vagy a tudománynak értéket jelent, a levéltárba tartozik."

31 A valóságban lassanként ezekhez az elgondolások/• v 30 U. o. 85—99. i. 31 Holtzinger, G.: i, m. 6., 7. 1-; Löher, F.: i. ín. 233. 1. innen való az idézet is.; Loeve, V.: i. m. 2. 1, \