Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.
248 ILA BÁLINT a beszolgáltatott dézsmáról. Ezt az eljárást a jegyzékeken ,,revísum et calculatum", olykor „collatum cum ratíonibus" rávezetésével jelezték. Az ellenőrzés azonban csak akkor volt teljes, amikor egy-egy megye összes dézsmájárói befutottak a jegyzékek. Ezekről a szepesi kamarai levéltár személyzete 63 összesítő kivonatokat, „extractus", készített, amely műveletet a jegyzékeken az ,,extr." rövidítéssel jegyeztek fel. Az egyes tételek mellett széljegyzet formájában tette meg a számvevőség észrevételeit és ezek értelmében intézkedett a kamara a hiányok jóvátételéről és pótlásáról. Felszólították a beszedőt, adjon magyarázatot, ha sok volt a kifogás, azokat külön jegyzékben (difficultates) elküldték neki. A beszedő erre megtette igazoló magyarázatait és jelentését, amelyek azután végső fokon kamarai tanácsülés elé is kerültek. Ez azután végérvényesen döntött az adott magyarázatok elfogadásáról, vagy ellenesetben megszabta a jóvátétel módját. A legegyszerűbb büntetés a dézsmás salariumának levonása, a nagy hiányok és rendellenességek esetén azonban vagyoni elégtételt követeltek tőle. Az ilyen ügyek, amint a megmaradt iratokból kitűnik, gyakran 5—6 éven keresztül is elhúzódtak, vannak olyan kimutatások, amelyek 10 évre visszamenőleg nyilvántartják a dézsmaszedők szabálytalanságait. Az ilyenek nem voltak ritkák, sőt az is előfordult, hogy a beszedő az egész dézsmával együtt megszökött Erdélybe, tehát ügyét ad acta kellett tenni. Különösen nagyok a hatásköri átlépések és kilengések a háborús időkben, amikor az ellenőrzés lehetősége nagyobb nehézségekbe ütközött. Leggyakoribbak a hiányok pl, 1612— 1621, és 1672—1677, között- Többen a jegyzékeiket sem adták be, mások a mellékletekkel maradtak adósak, ismét mások egész sor helységen nem vették meg a dézsmát, vagy legalább is nem számoltak el stb. 64 A kivonatok elkészítése után a jegyzékek a kamarai számvevőség irattárába, majd a kamara levéltárába kerültek, ahol megyéken belül évek sízerínt csomókba kötve 63 1682-ben Láng János és 1685-ben Lukácsik Gergely archivi coadjutorok vannak az extractusok alá írva (B 1188), 64 B 1196, és 1188, Különben az egész ellenőrzési anyag, az extractusok is az 5, j.-ben id. csomókban őriztetnek, olykor 20—30 évről is folyamatosan. Hivataltörténeti szempontból is rendkívül értékes adataik feldolgozásra várnak, A dézsma csökkenésének méreteiről és ennek káros kihatásairól meggyőző képet rajzol Rúzsás id. értekezésében.
