Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Párhuzam az isztambuli és budai török hivatali ügyvitel között / 208–222. o.

ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 213 A pasa székhelyén, a kormányzóság központjában a pasa után a legtekintélyesebb tisztviselő, az állami szervezet második „oszlopa", az ottani kádi, kétirányú munkásságot fejtett ki, amennyiben egyrészt igazságot szolgáltatott, másrészt a politikai szervezet munkájában vett rész. Személyét és állását is ez utóbbi működése, politikai bizalmi állása és ellenőrző szerepe emelte mások fölé, fel lévén jogosítva, hogy tapasztalatairól és megfigyeléseiről a központi kormánynak közvetlenül is jelentést tegyen, továbbá az a körülmény, hogy az összes katonai és pénzügyi hivatalok elszámolásai csak az ő ellenőrzése után és hitelesítése után voltak a központhoz felterjeszthetők. Mint igazságügyi tisztviselőnek, illetékessége elsősorban a peres ügyek elintézésére terjedt ki, amelyek vagy közvetlenül kerültek eléje mint illetékes alsófokú bíróhoz, vagy a kerületébe tartozó alsóbbfokú bírák (náib-ok) ítéletének megfellebbezése következtében mint ezeknek fellebbviteli bíróságához, A kihágások büntetése, apróbb vétségek és a bűnügyek szintén a kádi hatáskörébe tartoztak, de ezeken kívül olyan teendők is, amelyek a középkor keresztény társadalmában a hiteles hely, az újabb időben a közjegyző vagy az ügyvéd munkáját képezték vagy képezik, így a hagyatéki ügyek, szerződések, kölcsönügyletek, ingatlanok adás-vételének írásbafoglalása, stb. Ha teendői egy ember munkaerejét meghaladták, akkor hivatala osztályokra osztva több embert foglalkoztatott. Tudunk róla, hogy helyenként külön munkakört látott el a békebíró (sulh häkimi), nyilván a kisebb, kezdődő^ perekben, és a hagyatéki bíró (kassám); a hadseregben külön hagyatéki bíró (kassam-í 'askerí) működött. Miután a kádi a feleket a muhzír útján maga elé idézte és kihallgatásuk után ítéletet hozott, illetőleg őket egyességre bírta, az ítéletet, egyességet stb. kellő példányszámban kiállítva, kiosztotta köztük s azonfelül naplójában feljegyezte. Távolabbi bírósági kerületeknek ilyen feljegyzéseit a szófiai bolgár nemzeti könyvtárban és nagyobb számban törökországi gyűjteményekben lehet találni; a magyarországi török igazságszolgáltatás korából a M. Tud. Akadémia keleti kézirattára őriz egy ilyen naplót a lugosi és (karán)sebesí egykori török kádi irodájából, E naplók egyezéséből, valamint a bírói végzések egységes szövegezéséből megállapítható, hogy a török kádik a birodalom-