Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Párhuzam az isztambuli és budai török hivatali ügyvitel között / 208–222. o.

ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 211 ször az utóbbit, a kötetet nézték át, mert ez könnyebben volt kezelhető, mint a tekercselve zacskóba rakott és összegyűrődött sok apró papírlap. Hogy a vidéken is ilyen volt a gyakorlat, az világosan kitűnik egyes kormányzósági központok megmaradt irataiból. Pl. az egykori Rumeli-viláJetnek a szófiai bolgár nemzeti könyvtárban őrzött * defteréiben ugyanúgy találjuk bejegyezve és nyilvántartva a rumeliai pasa és díván ja rendeleteinek szövegét, mint Isztanbulban a nagyvezér és az ottani díván rendeleteit. És közvetett adataink a mellett szólnak, hogy az ügyvitel külső formája Budán ís ilyen volt. A budai pasák a felmerült ügyek közül egyeseket szintén közvetlenül saját nevükben intéztek el, másokat viszont tanácsuk, a díván elé terjesztettek, amely ugyanolyan erősítő, tekintélyemelő szerepet töltött be mellettük, mint az isztanbuli díván a nagyvezérek mellett. Díván a budaí pasák oldalánál kezdettől fogva működött, mint tanácsadó szerv, amely a kétesebb, nehezebb ügyekben felső fokon döntött, míg az ügyek tömegét a reszorthivatalok intézték. A díván hatásköre és intézkedési formája, a díván élén álló pasa rangja szerint változhatott. A budai helytartók a török uralom első felében többnyire csak bejlerbejek voltak vezíri rang nélkül, ennek megfelelően szűkebbre szabott hatáskörrel rendelkeztek, ők maguk csak egyszerű rendeleteket adtak ki s dívánjuk ís ennek megfelelően bocsátott ki döntéseket, ú. n. díván-rendeleteket (díván tezkeresi). Az első budai pasa és elvétve egy-két utóda, a többi között Szokollu Musztafa és Kalajlikoz Ali pasák, befolyásos rokoni kapcsolatokkal rendelkező személyek, feleségüknek, szultáni hercegnőknek és nagyvezérbátyjuknak támogatásával ugyan már a XVI. században vezíri rangot kaptak, de az ő vezíri rangjuk ebben az időben az írásbeli intézkedésben különösebb jogokat még nem biztosított, legalább is ez nem mutatható ki. Ezzel szemben a XVI. század óta, amikor a pasák gyakrabban, majd rendszeresen vezíri ranggal jelentek meg az itteni végeken, a vezíri ranggal együtt többször arra is jogot nyertek, hogy iratokat, mint azt a szultáni díván tette, a szultán nevében is kiadhassanak, ugyanolyan külső formai sajátságokkal, szultáni tugrával, s erre a célra tugrával ellátott kitöltetlen lapokat (bíancokat), később bizonyos tárgykörökre korlátozott felhatalmazást kaptak. (Csak ennek a jognak 14*