Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Fekete Lajos: Topkapi saraji müzesi arşivi kilavuzu. (A Topkapu-szeráj-múzeum levéltárának kalauza). 1. füzet. Istanbul, 1938. / 296–300. o.

IRODALOM 297 A „Topkapuszeráj múzeuma levéltárának kalauza"

1 az első csoportban említett iratokról, tehát a szeráj hivatalainak iratairól ad tájékoztatót, melyek 1938 óta Topkapuszeráj múzeumának levéltára néven a tudományos kutatók rendelkezésére állanak. A „kalauz" a török levéltárügy fejlődésének legújabb s — mondhatjuk — első jelentősebb állomásáról számol be. Ahogy Tahsin Öz, a Topkapuszeráj-múzeum igazgatója a kalauz bevezetésében a történelmi előzmények között elmondja, a szóban levő levéltári iratok egyes régebbi őrzőhelyeiken a nedvességtől, lehulló vakolattól stb. sokat szenvedtek s ezért szétteregetve, szárítgatni kellett azokat. Mikor a palotai kézirattárak tisztviselői e munka folyamán egyes véletlenül átolvasott iratokban az azóta múzeummá szervezett Topkapuszerájra, ennek épületeire és tárgyaira vonatkozó feljegyzésekre bukkantak, nyilvánvaló lett az iratanyag közvetlen érdekessége és nyomban felmerült az íratok rendezésének és levéltárszerű felállításának terve. Erre az utolsó tíz év folyamán több kísérlet történt, de pár hónapi munka után mindegyik abbanmaradt.

2 A szóbanlevő levéltári anyag 1937-ben, mint arról folyóiratunkban régebben beszámoltam,

3 újból rendezés tárgya lett s ez alkalommal elejétől végig egységes elgondolás szerint jegyzékbe vétetett. Az ekkor végzett munka, melynek vezetésében közreműködni alulírottnak alkalma volt, felvételezéssel indult, lényegében akképen, hogy mindenegyes iratról, illetőleg esetenkint több egymással összefüggő iratról elsődleges tájékozódás végett rövid tartalmi feljegyzés készült, a szükség szerint egy vagy több cédulán feljegyeztetett s e feljegyzések megfelelő vezérszavak 1 A kiadvány címében és egyben a levéltár nevében is („Topkapuszeráj múzeumának levéltára") a „múzeum" szó alkalmazása téves és félreértésre adhat okot. Tudomásom szerint a kalauz következő füzetének címlapjáról már el fog maradni. 2 Legmesszebbre a mai állapot létrehozását megelőző utolsó kísérlet jutott. Ennek — azóta túlhaladott — eredménye „Eski evrak" („régi iratok") című, két vaskos kötetre rúgó kézirat, amely úgy jött létre, hogy az íratok rendezésére akkoriban kirendelt tisztviselők az irattömegből történetesen kézbevett és sorszámmal ellátott egyes iratok tartalmát leírták s azonkívül az iratok pecsétjére, papírosának méreteire, minőségére stb. vonatkozó észrevételeiket is feljegyezték. 3 Levéltári Közlemények XV. (1937) 42. 1.