Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Fekete Lajos: Topkapi saraji müzesi arşivi kilavuzu. (A Topkapu-szeráj-múzeum levéltárának kalauza). 1. füzet. Istanbul, 1938. / 296–300. o.

IRODALOM. Topkapi saraji mtizesí arsíví kilavuzu (A Topkapuszeráj-múzeum levéltárának kalauza), 1. füzet. XL+96 1. + 14 facsimile és ezek magyarázata. Istanbul 1938,, államnyomda. Törökországnak európai értelemben vett levéltára eddig még nincsen, pedig amióta török reformkormányok az ország átszervezésén és európai intézmények létesítésén fáradoznak, kitűzött teendőik között mindig ott szerepel a levéltár felállítása. A feladatot a nagy tömegekben mindenünnen előkerülő levéltári anyag tolta előtérbe, melynek nyomán magától jelentkezett az az óhaj és szükségérzet, hogy az anyag rendeztessék és történelmi forráskutatás számára felhasználható állapotba kerüljön, A különböző levéltári őrhelyek illetőleg lelőhelyek között (mert az íratok a régebbi kormányoknak ebben az ügyben tanúsított érdektelensége miatt ismeretlen helyekről elhanyagoltan és váratlanul bukkantak elő) leggazdagabbnak az Oszmán-ház egykori lakóhelye, a Topkapuszeráj néven ismert épületcsoport ígérkezett, mert ennek már másfélszázad óta elhagyott helyiségeiben különböző kormányok ismételten elhelyeztek régi, köznapi használatból kikerült hivatalos iratokat. A várakozást, hogy a Topkapuszer áj ilyen tudományos kincseket is rejt magában, az eredmények valóban igazolták: a palota bejárása és leltározása során sok helyen kerültek elő kisebb-nagyobb irattári testek, Ezeket akkoriban két nagy tömegbe csoportosították: az egyikbe a Topkapuszerájban egykor működő és a palotai élet szabályozására hívatott hivatalok iratait sorozták, a másikba pedig olyan iratokat hordtak össze, amelyek központi kormányhatóságok működése folyamán jöttek létre és a köznapi hivatalos használatból koruknál fogva kiöregedve történetesen a Topkapuszeráj megüresedett helyiségeiben helyeztettek el.