Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 95 régebbi anyag őrzését és kezelését. Világosan érezte a kamara, hogy a jelen ügyintézéséhez szorosan kapcsolódó irattár és a levéltárrá érett anyagot őrző levéltár mellett egy harmadik különálló hivatalra (antiqua registratura) volna szükség, amely külön személyzetével a régi regisztraturálís anyagot kezelné. Üj kamarai hivatal alapításának azonban elsősorban anyagi természetű okok állottak az útjában. A kamara tanácsa tehát, ha meg nem szüntethette, legalább is enyhíteni igyekezett az ellentétet az irattár és a levéltár között. Kijelentette, hogy a levéltár a jövőben sem zárkózhat el az irattári anyag átvételétől. Ez részint a hivatalok régi tárgyalásait világítja meg, részint a régi szokás szerint már eddig is a levéltárban nyert elhelyezést, A tízéves időhatár azonban túl kevés. Teljesen elfogadja a levéltárhivatal érvelését, hogy még a legrégibb iratok használatára is gyakran kerül sor s így ennek kezelése a levéltár személyzetét nagyon elvonná teendőitől. Nagyobb tömegű iratanyag átadása egyelőre nem is szükséges, mert az irattár befogadó helyét nemrégiben lényegesen megnagyobbították. A lassú, fokozatos átvételt ajánlja •és egyelőre elegendőnek tartja öt év irattermésének {1805—1809) átvételét.

23 A valóságban történt iratátadások világosan tükrözik a különböző felfogások harcát, az egységes állásfoglalás és gyakorlat hiányát. Az irattár, noha elvben állandóan hangsúlyozza, hogy tíz év után az íratok nem tartoznak működési körzetébe és helyük a levéltárban van, a valóságban csak akkor kívánja az átvételt, amikor a helyzet már halasztást nem tűrő parancsoló erővel lép fel. Kérése természetesen nem mindig talál meghallgatásra. 1793-ban kérte először az anyag átvételét az új iratkezelés bevezetésétől, 1773-tól 1782-ig, 1798-ban és 1800-ban pedig, megismételve kérését, már 1790-ig hosszabbította meg az átvétel határát. A levéltár viszont a helyhiányra hivatkozott és miután előbb újabb helyiségeket kapott, csak azután fogadta be az anyagot 1802-ben.

24 1812-ben újra megnőtt a helyhiány és a következő évben Kassáról nagyobb iratszál23 0. L„ kam. lt. Fíecale 1835. F. 14. P. 70. A regisztratura szétválasztásának gondolata külföldön meg is valósult: Inventar des allgemeinen Archivs des Ministeriums des Innern (Wien 1909, — Inventare österreichischer staatlicher Archive I.) 8. 1.; Meisner, Heinrich Otto: Aktenkunde. (Berlin 1935.) 152. 1. 24 0. L., kam. lt., Gremiale 1793. F. 14. P. 2.; 1833. F. 1. P. 43.; Decr. Cam. 162/1802.; 183/1833.