Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

88 SINKOVICS ISTVÁN san feltüntető segédkönyvekkel a levéltár céljának tökéletesen megfeleltek.

6 Ehhez kapcsolódott a levéltári munka is: alsóbb fokon a ,,levéltári" írásos anyag használhatóvá tétele, magasabb fokon pedig a kincstár jogaínak nyilvántartása és veszendőbe ment jogok kinyomozása. A levéltárérdemes iratanyag összekeresésében a kamarai archívumot az utasítás és az ezt megvalósító gyakorlat nem korlátozta. Az irattáron kívül, amelyből kiszakították, a levéltár gyűjtőköre kiterjedt a kamarai működés folyamán termelt iratok többi őrzőhelyeire, így a kiadóhivatalra és a fontos munkát végző számvevőség külön levéltárára is. Továbbá megszűnt idegen hatóságok (kamarai adminisztrációk) anyagából is kiválogathatta a rendeltetéséhez kapcsolódó darabokat.

7 Ezek az iratátvételek azonban inkább csak magukban álló esetek voltak, terjedelmük nem okozott nehézségeket a levéltárnak, a főforrás mindvégig az irattár maradt Az utasítás értelmében a két nagy egységbe (acta regestraturalia — acta archivalia) való fellebbezhetetlen szétosztást a levéltár tisztviselői végezték, még pedig úgy, hogy íratról-iratra haladva, mindegyiket megvizsgálták és azokat a darabokat, amelyeket nem találtak a levéltárba valóknak, a kiválogatás után visszaadták az irattárnak. Mint a levéltár rendezési és őrzési feladatait előíró királyi elhatározás 1766-ban félreérthetetlenül kimondotta: „A levéltár munkáját és a szükséges rend megteremtését nem kis mértékben késlelteti az, hogyha benne sok olyan irat van, amely a levéltárba nem tartozik, azért kegyesen elhatároztuk, hogy mindazok és az olyanfajta íratok, amelyek az irattárba tartoznak és azért eddig is el választattak a többiektől, valamint a jövőben is el fognak választatni, minden hónapban rendben az irattárnak adassanak viszsza."

8 Az új anyagban a szétválasztás már az irattermelődés során megkezdődött A birtokjogot érintő iratokat ugyanis a lajstromozó azonnal kiemeli a többiek közül, át8 Az 1755. évi instructio 6., 7,, 8. pontja, Herzog: i. m. Lev. Közi. IX. (1931) 267, sk. 1.; Szabó István: A levéltár válsága. Ley. Közi, ezéví folyama 9. lap, 7 Az 1755, évi utasítás L, 2,, 3. pontja, Herzog: i. m. Lev. Közi VI. (1928) 44., 45., 46. 1., 0. L. kam. lt. Exped. Cam. 1761. Jan, A, 3. jelzet alatt őrzött 1760, évi április—május-i jegyzőkönyvben az április 25-én kelt rendelet 2. kérdőpontjára adott felelet, 8 O. L., kam. lt., Fiscale 1835. F. 14. P. 70. 46. szám.