Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

A GENERALIS CONGREGATIO 81 veritate et iustítia observanda tacto vívífícis crucis ligno prestita unanimi et concordi testificatione" vallottak, megerősítették vagy tagadták a fél állítását. Ha nem tudtak megegyezni, vallomást nem is tettek, a tanúságtétel elmaradt. Az egész eljárás befejezése után a nádor vagy a megye hatósága oklevelet adott ki a veredica attestatióról vagy assertióról. Az egész eljárásban éppen ez a közös, testületszerű tanúságtétel a lényeges, A requisitiós eljárást éppen ez különbözteti meg az inquisitióstól, hogy itt nem egyéni vallatás történt, ahol az egyik tanú ezt vallotta volna, a másik azt, az egyik a kérdést ilyen oldalról világította volna meg, a másik amolyanról, hanem itt a bíró kérdésére egy kiválasztott és meghitelesített testület egymással való tanácskozás után határozatot mondott ki, bizonyságot tett a fél állításának igaza mellett vagy ellene. Mindez teljességgel megfelel az angol-normann jogban a XI—

XII. században kifejlődött ,,assisa"-nak, vagy ,,jurata"-nak. Angliában II. Henrik korától, a XII. század közepétől kezdve általános szokássá lett, hogy mind az utazó bírák, mind a sheriffek rendes grófsági közgyűlésein a környék legtekintélyesebb férfiáiból kiválasztott jury működjék bizonyító testületként. Az angol-normann assisa a karoling inquisitióból s az viszont a rügeeljárásból fejlődött ki.

106 Vagyis a régi karoling birodalom nyugati peremén is végbement az a folyamat, ami nálunk: a vidék tekintélyesebbjeiből kiválasztottak közvádjából (rügeeljárás) lassan a polgári ügyekben is használható bizonyítási jury alakult ki.

107 A bizonyítási jury Angliában az újkor hajnalán ítélkező juryvé változott át, nálunk azonban megváltozott társadalmi viszonyok között más irányt vett a fejlődés. Az esküdtek nálunk már kezdettől fogva nemcsak a bizonyításban vettek részt, hanem bírótársak is voltak. A congregatiók elenyészésével bizonyítási szerepük megszűnt, csak mint állandó bíró társak, sőt jóval később mint önálló bírók jutottak szerephez. Az eredeti jury szerű bizonyítás a rügeel járás továbbélése folytán a régi karoling birodalom területein csupán 108 Mindezekre Brusnner: Die Entstehung der Schwurgerichte (Berlin, 1872), 107 Érdekes talán itt megemlíteni, hogy a rüge kifejezést a XIII—

XIV. században requisitiónak is mondták a németországi latineágban. (Ld, Habel: Mittellatinische Glossar,) Ltvéíiári Közlemények °