Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.
60 ISTVÁNYI GÉZA voltak ezek a közbűncselekmények, pontosan nem állapíthatjuk meg. Az oklevelek csak a XIV. században nevezik meg őket. A szűkszavú XIII. századi documentumok megelégszenek annyival, hogy az elítélt gonosztevőket, mint nyilvánvaló bűnözőket jelöljék meg. Valószínűleg gyújtogatok, rablók, útonállók, notórius tolvajok lehettek. Az ilyen bűnperek lefolyása úgy kezdődött, hogy a közgyűlés résztvevői közül fölállott valaki és vádat emelt, erre a közgyűlésen jelenlévő egész tömeg a vád alapossága esetén „valida voce", ,,clamoroso voce" 47 nyilvánvaló gonosztevőnek nyilvánította az illetőt. Az oklevelek több esetben nem említenek vádlót, csak a közfelkiáltásról szólnak. 48 Ilyenkor talán a szolgabírák kezdhették meg valamilyen formában a közfelkiáltást, mint később az Anjoukorban szokásos is volt. Valószínűvé teszi ezt a föltevésünket az, hogy az 1298. évi törvény a szolgabírák feladatává teszi megyéjükben a gonosztevők kíkutatását. 49 A publica proclamatío 50 kezdetben csupán vádemelés volt, 51 Még olyan esetekben is, ha megelőzte azt a gyűlés valamelyik tagjának egyéni vádja, a proclamatio csak arra szolgált, hogy a magánvádat megerősítse, így tehát bizonyos mértékben helyettesítette a közvádat. 52 A vádlottnak jogában állott, hogy a szokásos módokon tisztázza magát. Erre vall az, hogy a malefactornak kikiáltottat többször megidézték, távollétében csak akkor marasztalták el, ha harmadszor sem jelent meg a congregatio előtt, 53 Az ítélet mindig fej- és jószágvesztésre szólt. Kimondása után az elítéltet, ha el lehetett fogni, már a közgyűlésen kivégezték, 54 ha nem, le velesí tették, 55 vagyis ezután bárki elfoghatta és megölhette. Az elítélt birtokait a panaszos kapta 47 Hazai Okmt. II. 22. 1. és V. 63. 1. ' 48 Wenzel IX. 38. 1.; Hazai Okmt. II. 22. 1.; Zichy I. 99 és 104. I. 49 12, te. 50 A közfelkiáltást, az oklevelek nyelve szerint publica proclamatiót (ld. az 51. jegyz.) nem szabad összetévesztenünk a congregatio idézési módjával, melyet a későbbi, Anjou-kori oklevelek szintén publica proclamatiónak neveznek. 51 V- ö. 4L és 42. jegyz. 52 „...per eosdem nobiles et alíosquam plurimos, qui aderant, filii Jurk, , . esse fures, latrones et per omnia malefactores accusati publice proclamando." (Fejér V. 2., 137. 1.) 53 Fejér V. 2„ 136. 1.; Hazai Okmt. II. 22. 1, 54 Hazai Okmt. V. 63. 1. 55 Zichy I. 99. 1.
