Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Elmer Sándor: A bécsi hadilevéltár / 37–49. o.

A BÉCSI HADILEVÉLTÁR 39 mázták, azután a régebbi időkből való különböző iratcsuportokat a haditerületként számbaj övő országok topográfiájáról, klimatikus viszonyairól, közigazgatásáról, erőforrásairól stb-, továbbá az azon a vidéken lefolytatott régebbi hadjáratokról szóló tanulmányokat és más efféle iratokat- Ezeknek a tábori levéltáraknak kiválasztása már csak az eredeti rend megbolygatása által is nagy károkat okozott, de sokkal nagyobb veszteséget jelentett az ily módon elkülönített anyag tekintélyes részének megsemmisülése. Mindjárt 1805-ben, az első ilyen tábori levéltár fölállítása alkalmával a németországi hadszíntérre vonatkozó igen sok pótolhatatlan értékű irat pusztult el az ulmí vesztes csatában és utána, A Hof-Kriegskanzlei-Archiv is érzékeny veszteségeket szenvedett ezekben az időkben az 1818-ig működő iratselejtező bizottság (Akten-Vertilgungs-Commission) oktalan selejtezései következtében. Minden szakértelem és katonai képzettség nélkül való hivatalnokok alig hihető vandalizmussal semmisítettek meg hatalmas tömegű, előttük értéktelennek tetsző anyagot. Ma már csak a protocollumok mutatják, milyen értékes anyag ment ilyen módon veszendőbe. Az iratoknak történeti szempontból való értékeléséhez ekkor még igen kevés érzék volt. Nagyértékű íratok gyakran csak véletlen folytán jutottak a hadilevéltár birtokába, 1801-ben pl. Sztáray gróf táborszernagy a budweisi városháza padlásán fedezte föl Wallenstein tábori levéltárának hat ládában porosodó iratait, A hadilevéltár az iratanyagot azután biztonságba helyezte és az ma is egyike legnagyobb értékeinek. — 1823-ban a bécsi szekerész - hadparancsnokság (Fuhrwesenskorps - Kommando) padlásán találtak az 1794 és 96 közötti háborús évekre vonatkozó igen jelentős okiratokat, A Kriegsarchívba került az 1814-ben Párizsban zsákmányolt értékes irat- és térképanyag is. Külső kutatók számára a Kriegsarchiv kapui 1864-ig zárva voltak. Magánszemélyek 1840-ben használták először a levéltár anyagát: Széchenyi István gróf és Andrássy György gróf engedélyt kaptak, hogy a magyarországi térképfölvételek egy-két lapjáról másolatokat készítsenek. Később amint kezdték fölismerni a hadtörténelmi kutatások értékét, lassankint megnyíltak a Kriegsarchiv szigorúan elzárt kapui a külvilág számára. Egy bizonyos