Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Kossányi Béla: Az Országos Levéltár 1938-ban / 350–356. o.

SZEMLE 351 mutatkozott, hogy bizonyos időszerű népiség- és településtörténeti kérdések megvilágításához — minthogy ezek legbecsesebb forrásanyaga az Országos Levéltárban őriztetik — ezen intézmény közreműködése is igénybevétessék. Az Országos Levéltárra, illetve egyes tisztviselőire bízott feladatok megoldása széleskörű levéltári kutatás alapján történt, E kutatások eredményeinek felhasználásával az említett diplomáciai tárgyalásokhoz felvidéki területekre vonatkozóan hét darab népiségtörténeti térkép készült. A bécsi döntőbíróság által Magyarországnak ítélt felvidéki terület visszacsatolása után az Országos Levéltár előterjesztésére a m, kír, vallás- és közoktatásügyi minisztérium a visszatért levéltárak és irattárak felülvizsgálatával az Országos Levéltár három tisztviselőjét bízta meg, akik szerzett tapasztalataikról, megállapításaikról részletes jelentést készítettek. Hivatalos kiszállásuk során e tisztviselők olyan esetekben, amikor a megtekintett levéltár, irattár épségét, sőt esetleg fennmaradását is veszély fenyegette, a helyi hatóságok figyelmét a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtételére felhívták. Az eddigiekben ismertetett rendkívüli feladatok ellátása mellett az Országos Levéltárban folyó rendezési munkálatok az elmúlt esztendő folyamán is eredményesen továbbfolytak, A Kormányhatósági Levéltárban a m. kir. udvari kancellária, az 1848/49. évi magyar kormányhatóságok és a m. kir, udvari kamara levéltáraiban végeztetett rendezés, A m. kir, udvari kancellária levéltárában tovább folytattatott a megelőző évekből áthúzódó munkálat: a m, kir, helytartótanácshoz intézett, s oda ki is kézbesített legmagasabb rendeletek eredeti példányainak a kancelláriai levéltárból való kiválasztása. E rendeletek (benígna mandata), miként arról a megelőző évi jelentések már megemlékeztek, egy a múlt század végén végrehajtott, elhibázott rendezés következtében — a proveniencia elvének figyelembe nem vételével — osztattak be mai helyükre. E munkálat során az 1793—94., illetőleg az 1844—48, évi kancelláriai iratanyagból legújabban 36 iratköteget kitevő legmagasabb rendelet választatott ki, s adatott át további megőrzésre a m, kír. helytartótanácsnak. Mint ugyancsak a m, kir, udvari kancellária levéltárában végzett további munkáról kell megemlékezni e levéltár ,,NobílÍtaria ex litteris Consilii" c, utólagosan konstruált, tárgyi szempontból felállított gyűjteménye egyes darabjainak az ugyanitt őrzött ,,Litterae Consilii" c. iratsorozat megfelelő helyeire való visszaosztásáról, Ennek során 5 nagy iratcsomó osztatott be az utóbb említett iratsorozat 231 köteget kitevő anyagába. A m, kir, udvari kancellária, valamint az 1848/49. évi magyar kormányhatóságok levéltáraiban tovább folyt azoknak az iratoknak a visszahelyezése, amelyek mint szervesen ezekbe tartozó darabok a Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár ú. n, törzsanyagából választattak ki-