Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Sinkovics István: A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének második országos kongresszusa / 338–341. o.

340 SZEMLE oldalról és több szempontból világították meg a felvetett problémákat és jelentős mértékben járultak hozzá a magyar levéltári kultúra kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez. Különösen hasznos volt, hogy a kérdésekkel szemben különböző beállítottságú levéltártípusok képviselői foglaltak állást és így alkalom adódott, hogy az iratanyag őrzésének, gyakorlati és tudományos értékesítésének összetett feladatai közül egyik vagy másik felé egyoldalúan elhajló levéltárak kölcsönösen kiegészítsék egymást és áttekintsék a levéltár történetileg kialakult sokrétű hivatását. A könyvtárosokkal együttesen rendezett panasznapon levéltári részről vitéz Házi Jenő, Sopron város főlevéltárnoka annak a szükségességét emelte ki, hogy a törvényhatóság területén megjelenő összes nyomtatványok, mint köteles példány, kerüljenek be a levéltárba, — Klein Gáspár, Borsod vármegye főlevéltárnoka ,,A levéltárnok mint központi előadó" c. tanulmányában hívta fel a figyelmet a törvényhatósági levéltárnok helyzetére. A levéltárnok személyének és a levéltári munkának teljes leértékelésével lassanként a levéltárral semmiféle kapcsolatban nem álló teendőket hárítottak a törvényhatósági levéltárnokra, így az anyakönyvi, illetőségi, állampolgársági, víz- és kórházügyek stb. intézése, sőt nem egy helyen a kíhágási bíró tisztének ellátása is a levéltárnok feladatává lett. Azt pedig; senki sem vette figyelembe, hogy pl. az utólagos anyakönyvi bejegyzések száma az utóbbi időkben egy közepes nagyságú megyében is 20—30.000-re szökött fel, és ez a munka egymagában is akkora, hogy lelkiismeretes elvégzéséhez jóformán egy egész ember szükséges. Ilyen módon fizikailag lehetetlen, hogy a levéltárnok megfelelhessen sajátosan levéltárnoki feladatainak, pedig ezek — pl. a rohamosan gyarapodó iratanyag tervszerűen végiggondolt és végrehajtott selejtezése — egyre sürgősebb megoldást kívánnak. Segítség csak egy van: „Szükséges, — mondotta — hogy a levéltárnok legyen levéltárnok és maradhasson is levéltárnok. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha minden, nem a levéltárhoz tartozó ügykörtől mentesülve, hivatalának élhet." — Halász Imre, Bars-, Hont k. e. e. vármegyék főlevéltárnoka szerint a levéltárnok tekintélyének alászállításában nem kis része van annak, hogy az 1929. évi XXX.. t,-c. érthetetlen módon megfosztotta törvényhatósági tagságától. — A levéltári szakosztály titkára, Szabó István orsz, levéltárnok, a panaszokra válaszolva rámutatott arra, hogy a törvényhatósági levél tárnokok helyzetében, úgy látszik, egyre komolyabb a rosszabbodás, a vármegyei és városi elöljáróságok most már nemcsak alkalmi munkákra (népszámlálási, statísztifolyamában nyomtatásban megjelent, a másik csoport előreláthatólag a következő évfolyamban fog napvilágot látni, A szakosztályi ülésen a felolvasott tanulmányok kapcsán elhangzott hozzászólásokról a Lev. Közleményekben minden előadás után összefoglaló ismertetést ad te sorok írója.