Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Nagymihályi István: Le nuove norme per garentire la conservazione delle carte e delle scritture. (Új szabályok az oklevelek és iratok megőrzésének biztosítására) Archivi, Serie II., Anno IV. 1937. / 325–327. o.

IRODALOM 325 A levéltárnoki karban a személyi pótlás biztosítása eddig a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Jelenleg azonban a newyorki Columbia és a springfieldi Illinois egyetemeken a bölcsészeti karok külön e célra felállított szemináriumokban képezik ki az e pályára jelentkezőket. Az előbbiek aztán a washingtoni Nemzeti Levéltárban töltött próbaszolgálat után pályázhatnak a megüresedett levéltárnoki állásokra, az utóbbiak viszont a próbaszolgálatot a springfieldí állami levéltárban végezhetik el. A Columbia egyetemen a levéltárnoki szemináriumot végző főiskolai hallgatók azonban kötelesek a jogi karra is beiratkozni, akik ezidőszerint az állások betöltésénél előnyben részesülnek azokkal szemben, akiknek csak a történettudományokból van doktorátusuk. Mikor a washingtoni Nemzeti Levéltár megalakult, számos tisztviselőt neveztek ki oda, akiknek elismert történeti szaktudásuk volt. Ezeknek most pótlólag jogi képzettséget is kell szerezniök, hogy a Nemzeti Levéltár üj kvalifikációs követelményeinek megfelelhessenek, A tanulmány szerzője a levéltárnokképzés e fejlődési irányát melegen üdvözli, mert a jog- és történettudományokban való együttes szakképzésben látja azon levéltárnoktípus biztosítását, mely legalkalmasabbnak látszik a levéltárnoki pálya betöltésére. Hogy milyen természetű levéltári anyag átvételére hivatott egy állami levéltár, erre nézve még nincsen egységesen kialakult felfogás az Egyesült Államokban. E szempontból a szerző legszívesebben látná a központosítás elvének általános elfogadását. Legyen minden államnak egy teljesen időszerű levéltári épülete, amelyben nemcsak a közigazgatás központi, hanem kerületi szerveinek, sőt egyéb intézményeinek is, mint például a börtönöknek, kórházaknak, sőt a helyi önkormányzatoknak iratanyagát is el kellene helyezni. A szerző azt az álláspontot képviseli, hogy inkább egy tökéletesen berendezett, megfelelő befogadóképességű, mint számos primitív, kevésbbé biztonságos levéltára legyen minden államnak. Az iratok rendezése szempontjából a szerző rendületlenül a proveniencia elvének híve, a selejtezés kérdésének megoldását pedig egyedül a mikrofilmezés bevezetésétől várja. Különben a levéltárnok feladatát az anyag szakszerű rendezésében, leltárak, indexek készítésében és a kutatás előmozdításában jelöli meg. Jánossy Dénes. Le nuove norme per garentíre la conservazione delle carte e delle scrítture, (Új szabályok az oklevelek és az iratok megőrzésének biztosítására). Archiví Serie II. Anno IV. — 1937. Fase. L — Olasz levéltárosok több évvel ezelőtt rámutattak már arra, hogy a napjainkban használatban levő íróanyag — papiros, tinta, írógépszalagok — csekély tartósságot biztosítanak az iratnak. Kifejezték aggályukat, hogy azok a levéltárak és könyvtárak, amelyeket mi ma alkotunk, nem fognak oly használható állapotban az utódokra szállni,