Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Gates, Charles: The administrations of state archives. The American Archivist, Vol. I., No. 3. 1939. / 323–325. o.

324 IRODALOM Unióba tömörült államok külön állami levéltáraínak megszervezését, illetve az államok levéltári törvényeinek megalkotását szorgalmazta. A bizottság sikeres felvilágosító munkájának tudható be, hogy mintegy 20 államban egy-egy állami levéltárnokot neveztek ki ,akiknek aztán az volt az első feladata, hogy az állami levéltár megszervezése céljából szükséges javaslatokat megtegyék. Eddig majdnem mindenütt az államok törvényhozási épületében állították fel a levéltárat, amely felett a felügyeletet az: illető állam történelmi társulata — amennyiben ilyen közpénzekből támogatott intézmény működött — vagy pedig a központi közigazgatásnál szervezett levéltári és történeti osztály látta el, A főfelügyeletet rendszerint a kormányzó, illetve a közigazgatás első tisztviselője gyakorolta. Ahol azonban a levéltárat nem a törvényhozás házában, hanem az állami könyvtár mellett állították fel, ott a levéltár vezetését a könyvtárnokra bízták. E megoldásokkal ellentétben például Maryland és Delaware államokban a levéltárat a történelmi társulattól, illetve. a központi igazgatás illetékes szakosztályától függetlenül szer vezték meg. Viszont akadnak olyan államok is — különösen a Csendes-óceán partján —, ahol a levéltárügy még gyermekkorát éli és a folyó közigazgatáshoz nem szükséges iratanyagot továbbra is az irattárakban őrzik. Bér ezek a megoldások az angolszász szellemnek megfelelő, a központosítástól és az egyöntetűségtől tartózkodó közfelfogásnak igazolására szolgálnak, mindamellett úgyszólván mindenütt az a meggyőződés kerekedik felül, hogy a levéltárak felállítása és azoknak szakképzett levéltárnokokkal való ellátása egyformán minden államnak elodázhatatlan feladata. Hasonlóképen megérett már a közfelfogás annak felismerésére is, hogy az állami levéltáraknak távol kell állniok a napi politikától, illetve, hogy a levéltári felügyeletnek is politikamentes kormányhatóságí (közigazgatási) vagy társadalmi szervnek kell lennie. Épígy a levéltárnokok kinevezésénél is egyedül a szakképzettség és a rátermettség lehet csak irányadó. Mindezek alapján a szerző azt javasolja, hogy-a levéltárak felügyeletét olyan bizottságra kellene ráruházni, mely ezen funkcióját — a közérdekre való tekintettel — tiszteletdíj nélkül látná el. E szempontból az Unióban a legkülönbözőbb megoldásokat láthatjuk. Marylandben például a bizottság az állam kormányzójából, a legfelső törvényszék elnökéből, a közoktatás- és pénzügy vezető tisztviselőjéből, valamint az állami történelmi társulat kiküldöttjeiből áll, Ezzel szemben viszont Delaware államban — hogy a felügyeletet gyakorló bizottságnak ne legyen politikai színezete — az állami főfunkcionáríusok abban nem foglalnak helyet, hanem csak olyan független szakértők, akik szakképzettségük folytán garanciát nyújtanak a felügyelet megfelelő ellátására.