Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - IRODALOM - Nagymihályi István: A levéltártan elméleti alapjai / 300–305. o.
304 IRODALOM Ezért nem könnyű — állapítja meg a cikkíró — e módszer szerint levéltár-rendezési szabályokat adni; legfeljebb csak a legáltalánosabb formában lehetséges az. Még a legjobbak az újabb levéltárosok közül sem voltak erre képesek. Sem Johnson az ő „main record" és ,,main series" elméletével, sem Jenkinson és még Casanova sem a „costituzione della unitá ,r elvével, a franciák a „cadre de classemeht" útvesztőiben tévelyegnek s a németek sem alkottak Löher óta — szerző tudomása szerint — újabb levéltártani szerves magyarázatot. Még legjobban a holland levéltárosok közelítették meg e feladatot. E módszer egyénileg conkretizálódík minden levéltárnál. Ez az a módszer, amely legjobban megfelel ama szerv céljainak és működésének, amelytől ered, és ha mutat is kisebb-nagyobb rokonságot analóg működésű és feladatú intézmények rendszereível, e hasonlóság sohasem fogja elérni az azonosságot, mert a korok, helyek, emberek, eszmék stb. különbözősége hozza magával, hogy egyetlen egy intézmény sem azonos egy másikkal. Minden egyesi alkalommal tehát egészen külön problémát kell megoldanunk: minden levéltárban külön kell tanulmányozni a levéltár iratai között fennálló és sehol másutt nem ismétlődő kapcsolat törvényeit. Bárhogy fest is a levéltáralkotó intézmény élete, iratainak rendje mintegy automatikusan igazodik működéséhez, nem mutatkozik azonban az íratok rendjében visszahatás, hacsak külsőleges változások álltak be az intézmény életében, Például a. politikai változások, melyek többé-kevésbbé megrázzák a társadalmi szervezetet, még sem alakítanak át minden intézményt annyira, hogy az íratok rendjének mineműségét is megváltoztatnák, Elhibázott tehát, ha valamely levéltárban az intézmény gyökeres belső megváltozása nélkül, külső okok miatt csorbát ütnek az eddigi renden. Cencetti szerint nem lehet tovább fejleszteni a rendezés tanát, a történeti módszer egyéni különbözőségei nem engedik azt. Lehet ugyan adni tapasztalati tanácsokat, de ezek analógián alapulva, csak elővigyázatossággal alkalmazhatók, az esetleg ajánlott technikai eljárási módok pedig tudományos érték nélkül csupán kisegítő eszközöknek tekinthetők. A levéltári kapcsolat szükségszerűségének és meghatározottságának előtérbe helyezéséből más meggondolások is következnek. Annak, aki történeti rendjében levő levéltárban keres valamely iratot, tisztában kell lennie a levéltárt létrehozó szerv szervezetével és működésével, azaz életre kell keltenie a holt levéltárat, Ezzel a levéltáros a keresésben ugyanazt a módszert alkalmazza, mint amelyet a levéltár rendezésében. Az iratok feltalálásának lehetőségét minden módon elő kell mozdítani, E célból Cencetti szerint a legfontosabb segédeszköz a leltár. Ez — mint tudjuk — felveheti az állományleltár formáját, s akkor ugyanaz a jellege, mint azoknak a kimutatásoknak, melyeket a hivatalok az ingó vagyonról szoktak
