Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: Gömöri levéltárak / 208–237. o.
210 ILA BÁLINT A helytörténetírás célját és feladatát nyilvánvalóan csak abban az esetben oldotta meg, ha egy-egy falu, város vagy megye történetét a fennmaradt teljes forrásanyag alapján írja meg. 5 Természetesen a forrásanyag a leggondosabb és legkörültekintőbb gyűjtés mellett sem lesz annyira teljes, hogy annak alapján minden tekintetben hiánytalan képet lehessen rajzolni, hiszen a források nem a jövő történetírói számára tudatosan készített adattárak. Egy-egy helytörténeti probléma feldolgozása alkalmával a levéltárakban eddig felhasználatlanul heverő minden ismeretlen anyagnak annál inkább elő kell tehát kerülnie, mert elsősorban ezek szolgáltatják a helytörténeti megismerés új forrásait és az egyes kérdések tökéletesebb megismeréséhez hozzásegítő adatokat, A helytörténeti anyag összegyűjtésének kérdésénél rá kell mutatnunk, hogy a helyszínen őrzött családi levéltárak igen értékes, de egyben szinte legnehezebben hozzáférhető anyaga, valamint sokszor a városi, községi és az stipendaríi pedestris equestris ordinis n 30, quae nullos pauperis fundos habent Perl vincolas n 19 Aquarum fossuam períiciunt fossores n 198 Fruct. ear. urn. n 345 in eodem praesidio sunt libertini n 18, qui similiter Lterl vincolas nihil habent n 14 Aquarum fossuram perfic. fossor. n 156 Fruct verő urn in tot n 253 Quos ad instar inquilinorum conputando ob minimé paupertatem eorundem possunt constituere 1/8-vam." A dőlt betűs szedés kiemeli a súlyos olvasási hibákat, amelyek a szövegnek következő, ugyancsak dőlt betűkkel szedett, helyes olvasásából láthatók: „In praesidio Czobancz Suae Celsitudinis palatinalis sunt militis stipendiarií pedestris et equestris ordinis N 30, qui nullos proprios fundos habent praeter vincolas N \9,quarum fossuram períiciunt fossores N 198, fructuositas earundem urnarum N 345, In eodem praesidio sunt libertini N 18, qui similiter praeter vineolas nihil habent N 14, quarum fossuram períiciunt fossores N 156, fructuositas earundem in totó N 263, quos ad instar inquilinorum computando ob nimiam paupertatem eorundem possínt constituere 1/8-vam." Nem nehéz elképzelni, hogy a módszertanilag is iskolázatlan helytörténetíró hogyan értelmezné a teljesen hibásan olvasott szöveget: egyebek között valószínűleg felfedezne egy Lád helységet, ami azután munkájából, hiszen még a forrásra is hivatkozik, átmenne más művekbe és a végén honosságot nyerne! 5 Váczy id, értekezésében e kutatás egyik nagy hiányaként említi, hogy a vidéki anyagot, illetve annak őrzőhelyeit a kutatás nem ismeri, helyes volna tehát erről az anyagról repertóriumokat kiadni, ő ugyan még ebben az esetben is kétségbevonja a helytörténet jogosultságát épen a miatt, mert az egyes területekre megmaradt adatok mindenképpen hiányosak, ezekből nem lehet összefüggő történési folyamatokat összeállítani, a helytörténetírásra fordított energia tehát még a teljes anyag felhasználása esetén sincs arányban az elért eredménnyel.
