Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A vármegyei levéltár selejtezése / 172–180. o.

A VÁRMEGYEI LEVÉLTÁR SELEJTEZÉSE 173 megtett mindent a levéltár biztonságának emelésére és megfelelő elhelyezésére. Ebben az állapotban maradt a levéltár az 1848. évi nagy átalakulásig. Iratai századokra visszaható élő jogforrást alkottak s családok rendi állását, vagyonát és egyéb jogait, szóval nemzedékek féltett kincsét biztosították. Az iratokat nemcsak őrizték, hanem a nyilvánosságtól el is zárták. Ki gondolt volna akkor ezen iratok selejtezésére s ki vetette volna fel a kérdést, hogy mi lesz, ha ezek az íratok továbbra nagy mértékben szaporodnak s elégtelen lesz a férőhely. Az 1848. évi átalakulás következtében a helyzet teljesen megváltozott. Az abszolutizmus kora mindjárt feldúlta a megyei levéltárakat, s így megszűnt azok biztonsága és elzártsága. De a rendiség jogaínak az ország minden lakosára való kiterjesztése folytán a rendi jogot statuáló és biztosító oklevelek és íratok az élettel való kapcsolataikat el is vesztették, jelentőségük az új organizmusban alárendelt lett. Az új nemzedék a levéltárban ócska íratraktárt kezdett látni, amelyre nincs szükség és feleslegesen foglalja el nemegyszer a megyeháza legszebb részét. Ezen a felfogáson történetírásunknak pozitív irányba térése és a történelmi művelődés fejlődése sem segített. Ezzel párhuzamosan a vármegye ügymenetében is változás következett be. Az 1869. évi IV. te, elválasztotta a közigazgatást a bíráskodástól s 1872, után az önkormányzati törvényszék működése megszűnt. Az alispán hatásköre előtérbe lépett s míg az újabb jegyzőkönyvek egyre vékonyultak, az alispáni iktatók száma megnövekedett. Az 1876. évi VI. te. alapján nemsokára megalakult a közigazgatási bízottság és ez is termelte az iratokat. Az állami hatóság további terjeszkedését, az 1886. évi XXI. te. életbelépte, után a külön alispáni, elnöki, közigazgatási bizottsági, központi választmányi, kíhágási és igazoló választmányi irattestek fejezik ki s ezekhez csatlakoznak még a vármegyei számvevőség, a házipénztár, a tiszti főügyész, s a tiszti főorvos iratai. A központi szervek székhelyén kívül a főszolgabírák hivatalai termelik az iratokat s miként a központban, itt is emelkedés látható, nemcsak az eddigi négy főszolgabírói járás számának, de az egyes járások munkakörének emelkedése terén is. És ezek az iratok bizonyos idő elmultával mind a vármegye levéltárába kerülnek, a katonai állítási lajstromokkal, a vármegyei árvaszéki iratokkal és a főispáni iratokkal együtt. Bármilyen nagy legyen a levéltár, idő multával a ren- ,