Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

A M. KIR. HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 147 amit a tisztázat kapott. A számvevői jóváhagyáshoz az egyik számvevő aláírása is elég volt. Olykor még maga az igazgató is átnézte és aláirta a fogalmazatot. A tisztázatot ugyanezek a személyek irták alá. A jelentésekhez hasonló módon készültek a hivatali jegyzékek, kivonatok, kimuta­tások, mérlegek, számfejtések stb. A fogalmazókat utasították, hogy véleményt csak a kérdés számvevői részére vonatkozóan adjanak, arra nézve ami a tanács hatáskörét illeti, tartózkodjanak a javaslat­tételtől. Különben is meghagyták a helytartótanácsi ügy­osztályok vezetőinek, hogy a beadványokon pontosan je­löljék meg, hogy mi az, amiben a számvevőhivatal taná­csára van szükségük, A számvevőhivatalnak jogában állott azokat a beadványokat, amelyekben számvevői munka nem akadt, azzal küldeni vissza, hogy semmi megjegyezni valója nincsen. Általában a következő ügyekben kérte a "tanács a számvevőhívatal javaslatát: minden pénzbeli vagy természetbeni szolgáltatás, anyagok értékelése; pénz­ügyi tervezetek készítése és felülvizsgálása; külső, szám­adásra kötelezett tisztviselők utasítása; számadással kap­csolatos porok; jószágbecslések; napidíjak, utazási költsé­gek és egyéb kiadások számfejtése; magszakadás és egyéb úton a kincstárra szálló javak számfejtése, ezek kínyomo­zói számára osztott jutalmak kiszámítása; nyugdíjak szám­iejtése; szerződéskötésnél a jövedelmek kiszámítása, mér­legkíszítés; mesteremberek nyugtáinak és jegyzékeinek számfejtése; fizetési ügyek; összeírások és kimutatások készítése. Építészeti ügyekben rendszerint rövid úton kér­ték és tette meg javaslatát. A jelentések elkészítéséhez a számvevőhívatalnak az ügyek előirataira is szüksége volt, amiket vagy a bead­ványokkal együtt kapott meg, vagy külön térítvény elle­nében, amit a fogalmazó tisztviselő írt alá, kölcsönzött ki a helytartótanácsi irattárból. A jelentéstételre váró beadványokat az ügyosztály­vezető számvevők az ügyosztály számvevőtanácsosaíval először megtárgyalták s csak azután osztották ki a fogal­mazó tisztviselők között, akiknek a szükséges utasításokat a szám vevőtanácsosok adták meg. Ezáltal elejét vették annak, hogy felesleges munkát végezzenek és az elintézést is gyorsabbá tették. Azáltal, hogy a számvevőhivatal szóbelileg és rövid úton is adott felvilágosítást, fáradságos írásbeli munká­tól mentesült. Ha valamelyik előadó tanácsosnak valamí­10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom