Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

138 EMBER GYŐZŐ kinevezett igazgató, br, Mednyánszky János részletesen felülvizsgált, gyakorlati értékét ellenőrizte és sok pontban megváltoztatta. Mednyánszky ú. n. igazgatói tervezete (planum directorale} 1800-ig maradt érvényben, amikor minden részletre kiterjedő, az adóügyi ügyosztály és az igazgató feladatát és hatáskörét is felölelő új utasítás helyezte hatályon kívül, amelyet 1803-ban, a tanács utasításával egyidőben, néhány pontban változtatva csak rajta, ismét kiadtak. Ez az utasítás egészen 1848-ig változatlanul érvényben maradt s legalkalmasabb arra, hogy a számvevőhivatalí ügyintézés vázolásához alapul szolgáljon. Az igazgató feladatát az utasítások általában abban foglalták össze, hogy mindent megtegyen az adókból és alapítványokból befolyó jövedelmek zavartalanságának biztosítására. Felügyelt a számvevőhivatal munkájára, annak minden részletéért felelős volt. Ha panasz merült fel a számvevőhivatal tisztviselői ellen, akár külső emberek» akár kebelbeliek részéről, alaposan megvizsgálta és igazságosan elsimította a viszályt. Ügyelt arra, hogy a munka egyenlő arányban oszoljék meg a vezetők és az alájuk rendeltek között, mert a viszályokat legtöbbször az aránytalanságból fakadó elkeseredés szülte. Megakadályozta, hogy a munka feltorlódjék és a hivatal hátralékba kerüljön. Szükség esetén az elnök tudtával és beleegyezésével napidíj asokat (díurnistae) fogadhatott. Ugyancsak az elnök jóváhagyásával elrendelhette, hogy egyes hivatalnokok rövidebb-hosszabb időre egyik ügyosztályból a másikba menjenek át, az alkalmi munkatöbblet elvégzésére. Ha pedig úgy látta, hogy a meglévő személyzet semmiképpen sem elegendő, azonnal jelentést tett a tanácsnak, hogy az uralkodó hozzájárulását a létszám felemeléséhez még idejében kieszközölhessék, A számvevőségi tisztviselők kinevezésének joga, kivéve a tanácsosi rangban lévő igazgatót vagy számvevőt, a tanácsot illette meg. A pályázók kérvényeit az igazgatá gyűjtötte össze. Az alsóbb állásokra nézve kikérte az ügyosztályvezető számvevők véleményét is, csatolta a magáét, majd minden folyamodványt átadott a számvevőségi kebelbéli ügyek előadójának, aki az elnök által.kijelölt napon megtette előterjesztését, amelynek alapján a tanács döntött. A megfelelő utánpótlás biztosítására az igazgatónak jogában állott néhány fízetéstelen gyakorlót alkalmaznia, ha a szükséges ismeretekkel rendelkeztek s kt