Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

128 SINKOVICS ISTVÁN elhatározásra. A levéltár azonban egyiket sem tudta be­mutatni, mert a megfelelő két tárgyalási iratot még 1864-ben kiselejtezték és megsemmisítés végett átadták a gazdászati hivatalnak. Ez a selejtezés azonban ellenkezett az előírásokkal és ezért az országos pénzügyígazgatóság nyomban felvilágosítást kért a levéltártól, hogyan lehetett eredeti rendeletet megsemmisíteni, amely tulajdonképpen a Líber Regíus-ba tartozna, egyúttal újabb vizsgálatot ren­delt, hátha a tárgyalási iratokkal a keresett okmányoknak csak másolati példányai pusztultak el, az eredetiek pedig máshová kerültek, A királyi döntést ugyan megtalálták a levéltárban a Királyi Könyvekben, Bubanovíc végrendele­tének azonban nem tudtak nyomára akadni és a levéltár ­hivatal azzal igyekezett a felelősséget magáról elhárítani, hogy az illető okiratnak annakidején csak másodpéldányát vette át, az eredeti másik hatóságnál lehet. 91 Hasonlóképpen kellemetlen helyzetbe jutott a levél­tár, amikor ismételt sürgetésre sem tudta előkeríteni Duna­szentmihály község 1807, évi betelepítési szerződését. Az­zal védekezett, hogy az allodiális és maradékbírtokok bér­beadására vonatkozó Összes tárgyalási iratokat 1806-tól. 1817-ig a most folyó selejtezés már megsemmisítette. Ezek hiányában pedig lehetetlen vállalkozás volna annak a meg­állapítása, hogy hol őrzik a keresett szerződést, A selej­tezés által közvetlen és közvetve okozott nehézségeken természetesen nem segíthetett az, hogy a későbbi évekből a levéltár a szentmihályi bérletre több iratot csatolt.' 2 Volt eset, hogy „netaláni használat végett" jegyzőkönyvi kivonatot küldött fel a kiküszöbölt iratdarab pótlására, a kamarai számvevőséghez vagy más hivatalokhoz utalta a megkereső hatóságot azzal a megjegyzéssel, hogy a kívánt iratok ott esetleg még megvannak, 93 De nemcsak a hivatali menetben okozott a — mai fel­fogás szerint — elméretezett selejtezés kisebb-nagyobb fennakadásokat, az íratok megsemmisülésével a másik ér­deket: a történettudományt szintén veszteségek érték. Ha a történeti szempontot is hangsúlyozó utasítások általános rendelkezései talán nem is szenvedtek sérelmet, a múlt század ötvenes—hatvanas—hetvenes éveiben selejtező tisztviselők még nem gondolhatták, hogy a történetírás ko­91 O. L,, kam, lt., Decr, Cam. 37„ 42/1866. " 2 O. L„ kam, lt., Decr. Cam, 38., 58/1866. 83 O. L„ kam, lt., Decr. Cam, 42/1866., 76/1873., 16/1875,

Next

/
Oldalképek
Tartalom