Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE H9 meghosszabbítja a selejtezési munka időtartamát, hasznuk pedig ezzel nem áll arányban, A lajstromkönyvek ugyanis kifogástalan kivonatokat tartalmaznak mindenegyes iratról. E tartalmi összegezések tehát teljesen feleslegessé teszik külön tartalmi jegyzékek készítését, amelyek különben sem őriznének meg többet a kiselejtezésre kerülő iratokról. A levéltár tehát teljesen célravezetőnek találta szám jegy­zékek Összeállítását, amelyek egy-egy éven belül, kútfőről­kútfőre haladva és minden kútfő-egység természetét­lényegét röviden megemlítve a megsemmisítésre szánt ira­toknak csupán iktatószámait sorolják fel. 74 Ennek az el­járásnak kétségtelenül sebezhető pontja az, hogy a selejte­zés felül vizsgáló ja csak számokat láthat és nem irategyéni­ségeket, de viszont az sem vitás, hogy ezeket az egészen rövidre fogott tartalmi feljegyzés sem tudja érzékeltetni. A levéltár különben ezt a hiányt sem tartotta leküzdhetet­lennek, felajánlotta, hogy a kérdéses lajstromkönyveket bármikor az ellenőrző tisztviselők rendelkezésére bo­csátja. 73 Gervay igazgató, aki alatt a selejtezések legna­gyobb része történt, — saját szavai szerint az ,,íratok ki­küszöbölése a hivatali személyzet rendes foglalkozását képezi..." —, szintén határozottan ellensége volt a tar­talmi jegyzékek készítésének. Még elődje rendszerét sem tartva eléggé leegyszerűsítettnek, a munka gyorsítására és az erők kímélésére azt ajánlotta, hogy a hasznavehetetlen iratokat azonnal selejtezzék ki és csak azokról készítsenek tartalmi jegyzékeket, amelyeket történeti értékük kivétellé emel, vagy az ügymenet még használhat. A budai pénzügy­igazgatóság azonban nem fogadta el a tervet és ragaszko­dott hozzá, hogy a selejtezés továbbra is Frenreiss mintá­jára történjék, 70 Tartalmi jegyzékek készítésére csak olyan anyag szétválasztásánál került sor, amelynek nem volt lajstromkönyve, így pl. az 1783 előtti évfolyamok selej­tezésekor mindenegyes iratról egysoros, rövid tartalmi kivonatot jegyeztek le és a megmaradt darabokat a jegy­zéken piros jelzéssel különböztették meg. A jegyzékek felvétele nem jelentette egyúttal az íratsorozatok tényle­ges szétbontását, amíg a jegyzékek hivatalos útja be nem fejeződött, az iratok változatlanul eredeti helyükön ma­radtak, j \ 74 0. L„ kam, lt., Decr. Cam. 173/1859. 75 Ld. a 74. számú jegyzetet, 76 0. L„ kam. lt., InMr, Div. Fasc. 3. Nr. 137., Decr. Cam. 21, t 52„ 92., 93/1863.

Next

/
Oldalképek
Tartalom