Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.
A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE H9 meghosszabbítja a selejtezési munka időtartamát, hasznuk pedig ezzel nem áll arányban, A lajstromkönyvek ugyanis kifogástalan kivonatokat tartalmaznak mindenegyes iratról. E tartalmi összegezések tehát teljesen feleslegessé teszik külön tartalmi jegyzékek készítését, amelyek különben sem őriznének meg többet a kiselejtezésre kerülő iratokról. A levéltár tehát teljesen célravezetőnek találta szám jegyzékek Összeállítását, amelyek egy-egy éven belül, kútfőrőlkútfőre haladva és minden kútfő-egység természetétlényegét röviden megemlítve a megsemmisítésre szánt iratoknak csupán iktatószámait sorolják fel. 74 Ennek az eljárásnak kétségtelenül sebezhető pontja az, hogy a selejtezés felül vizsgáló ja csak számokat láthat és nem irategyéniségeket, de viszont az sem vitás, hogy ezeket az egészen rövidre fogott tartalmi feljegyzés sem tudja érzékeltetni. A levéltár különben ezt a hiányt sem tartotta leküzdhetetlennek, felajánlotta, hogy a kérdéses lajstromkönyveket bármikor az ellenőrző tisztviselők rendelkezésére bocsátja. 73 Gervay igazgató, aki alatt a selejtezések legnagyobb része történt, — saját szavai szerint az ,,íratok kiküszöbölése a hivatali személyzet rendes foglalkozását képezi..." —, szintén határozottan ellensége volt a tartalmi jegyzékek készítésének. Még elődje rendszerét sem tartva eléggé leegyszerűsítettnek, a munka gyorsítására és az erők kímélésére azt ajánlotta, hogy a hasznavehetetlen iratokat azonnal selejtezzék ki és csak azokról készítsenek tartalmi jegyzékeket, amelyeket történeti értékük kivétellé emel, vagy az ügymenet még használhat. A budai pénzügyigazgatóság azonban nem fogadta el a tervet és ragaszkodott hozzá, hogy a selejtezés továbbra is Frenreiss mintájára történjék, 70 Tartalmi jegyzékek készítésére csak olyan anyag szétválasztásánál került sor, amelynek nem volt lajstromkönyve, így pl. az 1783 előtti évfolyamok selejtezésekor mindenegyes iratról egysoros, rövid tartalmi kivonatot jegyeztek le és a megmaradt darabokat a jegyzéken piros jelzéssel különböztették meg. A jegyzékek felvétele nem jelentette egyúttal az íratsorozatok tényleges szétbontását, amíg a jegyzékek hivatalos útja be nem fejeződött, az iratok változatlanul eredeti helyükön maradtak, j \ 74 0. L„ kam, lt., Decr. Cam. 173/1859. 75 Ld. a 74. számú jegyzetet, 76 0. L„ kam. lt., InMr, Div. Fasc. 3. Nr. 137., Decr. Cam. 21, t 52„ 92., 93/1863.
