Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE Hl térbe szorított. 1831-ben pestis járvány tarolta végig az országot, amikor — írja az allevéltárnok — mindenki számára a maga és családja puszta életének megmentése volt a legelső gond. Közben újra összegyűlt a munka, a levéltár nagy hátralékokkal küzdött, a selejtezés évről-évre elmaradt.

57 Mikor az iratátvétel nehézségeit a kamara tanácsa 1833-ban határozott közbelépésével meg akarta szüntetni és érdeklődött a nyolc évvel előbb kiadott selejtezési rendelet sorsáról, a levéltár kénytelen volt beismerni, hogy a munka meg sem indult,

58 A kamara tisztán látta, hogy az iratátvétel és a selejtezés kérdése elválaszthatatlanul öszszekapcsolódik. Hogy a levéltár újabb iratokat vehessen át az irattártól, ahhoz egyrészt még az irattárban kell selejtezéssel csökkenteni az átadásra kerülő iratanyagot, másrészt ugyancsak selejtezéssel kell helyet teremteni a levéltárban az iratátvétel számára. Ezzel a kamara az iratselejtezést az irattárra is kiterjesztette. Ügy döntött ugyanis, hogy a levéltár átmenetileg az 1805—1809. évek írattermését veszi kezelésébe, de már megselejtezett formában, Előbb ugyanis a levéltár és az irattár egy-egy tisztviselője végigmegy a jelzett öt év anyagán, a megsemmisítésre kiválogatott darabokat ügyosztályok szerint csoportosítva, jegyzékek kíséretében bemutatja a kamarának, amely azután az íratok sorsáról az illetékes ügyosztályok előadóinak véleménye alapján dönt.

59 Kétségtelen, hogy ez az eljárás, amely az iratokat különböző beállítottságú és képzettségű szakemberek egybehangzó ítélete után engedte csak megsemmisíteni, igen hasznos eredményeket ígért. A tervezett másik selejtezést, a levéltárban már bennlevő „irattári" iratanyag kiválogatását a kamara, az időtávolság adta történeti érték miatt, még sokkal nagyobb gonddal, ,.töprengő óvatossággal" haladva, szerette volna elvégeztetni.

00 A levéltár élére kerülő Najmajer Ferencet 1837-ben a selejtezés terén e fontos tervek részleteinek kidolgozása és megvalósítása várta. Az új igazgató, miként a levéltárhatár megállapításában, a selejtezés ügyében is egészen egyéni megoldást kívánt, a felesleges darabokat a korábban féltve őrzött „levéltári" anyagból is ki akarta emelni 57 O. L., Decr. Cam. 183/1833., Fiscale, 1835. F. 14. P. 70. 58 Ld. az 57. számú jegyzetet. 58 O. L., Fiscale 1835. F. 14. P. 70„ Gremiale 1837. F. 1. P. 36. 611 Ld. az 59. számú jegyzetet,