Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ila Bálint: A magyarországi református egyház levéltári szabályzata / 249–254. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 253 levéltár teljesíthesse feladatát, A rendezésre is megálla­píthatólag az Országos Levéltár már gyakorlatilag helyes­nek bizonyult irányelveit követi a rendelet. Általában megtartandó tehát a ,,proveiúencia''-elvén felépült rend, azaz az anyag abban a rendben kezelendő, amellyel az az ügymenetből kikerült. Ha valamely levéltári test mai rend­szere nem az egykori ügymenetből származik, e helyett más rendszerbe rendezhető át az anyag. Olyan anyagnál, ahol az eredeti ügykezelés rendje nem ismerhető fel, az időrendi elv alapján kell a rendezést végrehajtani, azaz az évek és hónapok szerint összerakott iratokat a hónapo­kon belül futó számokkal kell ellátni. Ha azonban nagyobb anyagról van szó, úgy a rendelet szerint ajánlatos bizo­nyos tartalmi csoportok szerint összerakni az iratokat és e csoportokon belül hajtani végre az imént említett futó­számozást. Az így rendezett anyaghoz azután a futószá­mok szerint készítendő lajstromkönyv, ehhez pedig mutató. Itt van lefektetve az ismertetésünk elején már méltatott követelmény a folyó ügykezelésből keletkező iratanyag mikénti kezelésére, azaz iktatására és irattározására, amely a levéltár rendjére és rendezésére a jövőre nézve bír nagy fontossággal. E követelmény értelmében évenként íktatókönyvek vezetendők, hozzájuk mutatók készítendők és úgy az iktatók, mint a mutatók a hozzájuk tartozó ügy­kezelési iratokkal rendiben megőrzendők. Kisebb ügyfor­galom esetén elégséges az egyszerű futószámos iktatás, a. nagyobb ügyforgalomnál azonban be kell vezetni az alap­számos ügykezelési rendszert,mely lehetővé teszi, hogy az azonos ügyre vonatkozó iratok közös alapszám alatt együtt maradjanak s kerüljenek majdan a levéltárba. Ebben az esetben azonban alapszámkőnyv készítendő, amely mu­tatja az egyes iktatmányok alapszámát. A rendelkezés utolsó előtti pontja a levéltár selejte­zésének sok veszélyt rejtő problémáját oldja meg. Ki­mondja, hogy az 1883. év előtti anyag nem selejtezhető, a későbbi anyag selejtezéséhez az egyházígazgatás jövendő gyakorlati szükségei és a történettudomány szükségletei figyelembevételével részletes selejtezési terv készítendő, amelyet a konvent levéltárügyi bizottságának véleménye alapján az egyházkerületi, illetőleg egyházmegyei közgyű­lés hagy jóvá s ugyanezek kérhetik a levéltárügyi bízott­ságtól a selejtezés ellenőrzését is. A selejtezést csak a levéltárnok, illetőleg a levéltár kezelője végezheti. A szabályrendelet utolsó pontja kötelezi a levéltár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom