Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Visszatért levéltárak / 7–13. o.

8 SZABÓ ISTVÁN tekintve az Országos Levéltárat, mely a különböző központi kormányhatóságok hivatalaiból származó összehasonlíthatatlanul nagy és gazdag anyagot egyesíti magában, a csonka ország többi részén a levéltárak rendkívüli mértékben megsínylették a hosszú török hódoltság rombolásait. Az egykori hódolt alföldi téren a vármegyei levéltárak anyaga alig terjed a török hódoltság megszűnésének időpontjánál távolabbi korokra s bár ugyanitt némely városokban, melyek közösségi keretei a nagy török vihar alatt sem enyésztek el, az utókor számára a török uralom idejéből, sőt esetleg még az ezt megelőző századokból is számottevő levéltári anyag menekedett meg, ez a terület a levéltári bőség tekintetében nem mérhető össze a Dunántúl nyugati felével, nem Erdéllyel, különösen nem pedig a Felvidékkel, ahol a legnagyobb számmal találhatók fel a különböző köz- és magánlevéltárak. Az a terület ugyan, amely most Magyarországhoz visszacsatol tátott, szorosan véve még csak alig itt-ott számítható a történelmi Felvidékhez, mégis éppen levéltári seregszemlénk tanúskodik róla, hogy a nyereség, amit levéltári téren ezen a területen is elszámolhatunk, igen jelentékeny s a magyar történetkutatásnak értékes szolgálataira lehet. A visszacsatolt területen 1918-ban 6 vármegyei székhely és e székhelyeken 6 vármegyei levéltár esett csehszlovák kézbe és pedig Komáromban Komárom, Ipolyságon Hont, Rimaszombaton Gömör és Kishont, Kassán Abauj, Ungváron Ung és Beregszászon Bereg vármegyék levéltárai. E hat vármegyei levéltár közül a területnek a magyar állam által történt birtokba vétele alkalmával csupán négy vármegyei levéltárat vettek át hatóságaink, Komárom vármegye levéltárát ugyanis — illetőleg a levéltárnak a kezdetektől a XIX. század derekáig terjedő anyagát, tehát jóformán az egész „történelmi" részt — a csehszlovák ható-