Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Csobán Endre: Az Északamerikai Egyesült Államok új központi levéltárának munkája / 345–352. o.

SZEMLE 351 bizonyították, hogy az iratoknak az állami levéltárban történő összehajtása felesleges rongálásnak teszi ki azokat. A levéltár tehát az iratokat kihajtja és kisimítja. Az eljárás azonban igen kényes és lassú. Egy munkás napi teljesítménye 500 lapról, 1500, sőt 2500 lapra emelkedett, mégis milliókra megy azoknak az iratoknak a száma, amelyek még nem kerülhettek kezelés alá. Sérült vagy törékeny iratokat nyomás és hő alatt ecetsavas cellulóze-réteggel vonnak be. A jelentés mentegetődzik, hogy a levéltár ilyen ultramodern módszert használ, de hozzáteszi, hogy annak megbízhatóságát kísérletekkel ellenőrizték, s hogy olcsóbbnak is bizonyult minden más eljárásnál. Ami pedig az eljárás eredményét illeti, az ily módon kezelt írat lefényképezve tisztábban olvasható, mint eredeti alakjában volt. Természetesen a munkát csak gyakorlott szakértő végezheti, olyan, aki a papír, a tinta, a gázok és a javítóanyagok összetételét, azoknak a nedvességben, hőben és nyomás alatt való hatását alaposan ismeri. Fertőtlenítés és tisztítás után kerülnek az iratok az állványokra. Egy állványcsoport (stack section) 38.875 köbláb iratot fogadhat be. Minden állványcsoportnak külön személyzete, világítása, hőmérséklet- és nedvesség-szabályozó rendszere stb. van. Minden állványcsoportot egy-egy ügyosztály kezel. Fontos mozzanata a levéltár munkájának, hogy összegyűjtötte a szövetségi íratok kezelésére, megőrzésére, történetére vonatkozó hivatalos és nem hivatalos iratokat, nyomtatványokat és egyéb emlékeket. Ha az írat vagy nyomtatvány nem volt a levéltárba szállítható, fényképet, filmet vagy gépírásos másolatot készítettek róla, A legrégibb adat 1774-ből való, mikor az első kontinentális kongresszus egy titkárt választott a jegyzőkönyv vezetésére és a hivatalos iratok őrzésére. Az utolsó adat a 73-ik kongresszus által meghozott levéltári törvény. Az összegyűjtött okmányokat, újság- és folyóirat-cikkeket, emlékiratokat stb, húsz vaskos kötetbe kötötték és mutatózták. Tudjuk, hogy a levéltár mozgóképeket és hanglemezeket is őriz. Ilyenek nemcsak a szövetségi hivataloktól kerülnek átvételre, hanem — sokkal nagyobb mértékben — magánvállalatoktól is. Elhelyezés, konzerválás és megőrzés tekintetében különleges elbánást igényelnek. Legfontosabb ennél az anyagnál a tűz ellen való védekezés. Erre és egyéb, az íratok, filmek és lemezek elhelyezésével és konzerválásával kapcsolatban felmerült problémákra beható tanulmányokat végeztek és tömérdek kísérletet folytattak le. Egyáltalán megállapíthatjuk, hogy ami a technikai kérdéseket illeti, a levéltár nem volt magára hagyatva. Akármilyen kezdeményezésében, felmerült gondolataínak kipróbálásában rendelkezésére állottak az U, S. A, hivatalos szakértői, akik, mint a jelentésekből kitetszik, egész hadseregként segítik az Unió közigazgatási munkáját. A filmtekercseket elszigetelt dobozokba rakják és speciális állványokon helyezik el, A dobogok és állványok anyaga is kípróbáltan tűzálló, A szövetségi