Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Jánossy Dénes: Felszabadult levéltárak Somorjától Ipolyságig / 323–330. o.

324 SZEMLE riumváltozást sikerrel állották ki, a látottak és tapasztaltak nem mindenben igazolták. Azonban nemcsak politikai okai voltak annak, hogy e levéltáraink megcsonkultak, illetve, hogy sok esetben pusztulásnak indultak, mert elrettentő példáit láthattuk annak is, hogy e szellemi kincseink iránti közömbösség miképen hagyta még a cseh-szlovák uralom előtt pusztulni mindazt, amit a korábbi nemzedékek féltő gonddal megőriztek. Miközben ezt a kedvezőtlen mérleget kell mindjárt bevezetésképen közhatósági levéltáraink jelentékeny részére megállapítanunk, nem mulaszthatjuk el, hogy az általános áttekintés érdekében egyúttal egyházi és magánlevéltáraink állapotára is rá nem mutassunk, A tapasztaltak ugyanis ez utóbbiakra nézve sokkal megnyugtatóbbak, mert az egyházi, illetőleg a magánérdekek hathatós védelme, a családi írásos emlékek megbecsülése szerencsésen útját állta annak a pusztulásnak, melynek közhatóságí levéltáraink jelentős része áldozatul esett. Vármegyei levéltáraink közül Komárom és Hont vármegyék levéltárai kerültek ismét vissza, amelyek közül a komáromit már az összeomlás előtti magyar közigazgatás sem részesítette kellő védelemben. Helyhiány voltr az indoka annak, amiért a múlt század második felében a levéltár szakszerű gondozását elhanyagolták. A megyeháza földszinti, őrzésre alkalmas helyiségeiből az udvaron álló istállóépületbe költöztették át, mely addig a vidékről érkező szolgabírák fogataínak és hátaslovaínak befogadására szolgált, Ebben a nyirkosfalú, dohos épületben érte meg a nedvességtől erősen megrongált levéltár az impériumváltozást, amellyel további megcsonkítása következett el. Ugyanis a prágai kormány 1923-ban a komáromi zsupánságot megszűntetvén, azt közigazgatásilag Pozsonnyal egyesíttette, és ezért az ott központosított közigazgatás ellátásához szükségesnek tartott vármegyei iratokat 1890-től, a komáromi zsupánsági iratokat pedig 1918-tól kezdve Pozsonyba szállíttatta. De nemcsak a vármegyei levéltár legújabb anyaga került el ílymódon természetes őrzési helyéről, hanem egyéb pótolhatatlan része is, mert az ugyancsak Pozsonyban felállított Országos Levéltárba a vármegye 90 db, középkori oklevelét, régi iratait, közgyűlési jegyzőkönyveit is beszállították. Még szerencse, hogy a vármegyének 1825—36-ból származó követjelentéseit a cseh-szlovák uralom előtt közgyűlési határozattal a Jókai-Konyvtár őrizetére bízták. Ennek folytán ezen értékes anyag elkerülte azt a sorsot, mely a megyei levéltár egyéb jelentős részeinek osztályrészül jutott. Különben e rendkívül megcsonkított levéltár, melynek összefüggő anyaga a cseh impérium előtt az 1637, évtől kezdődött, ma pedig csak a XIX, század 60-as éveitől kezdve van meg, a pusztulásnak szomorú képét nyújtja. Az iratok egy része az állványokról ledobálva és összekeveredve halmokban hever