Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Fekete Nagy Antal: Kumorovitz L. Bernát: A magyar szfragisztika multja. Szentpétery-emlékkönyv. Budapest, 1938. / 303–305. o.

304 IRODALOM volt a főcél, mely nem egyszer a szakszerűség rovására érvé­nyesült. Amikor azonban 1855-ben a Magyar Tudományos Akadémia veszi át az irányítást és később a Századok is helyet ad pecséttani közléseknek, a tudományos elvek nemcsak érvé­nyesülnek, hanem újabb fejlődés indul meg, amit nagyban elő­mozdított a Turul c. folyóirat megalapítása, A pecséttan műve­lése ezután szélesebb mederben folyik és a nemzeti gondolat mellett új irányként már művészettörténeti, archeológiai és ikonográfiái szempontokból is vizsgálják a pecséteket. A pecséttannak XIX. század közepi külföldi nagy fellen­dülése nálunk is éreztette hatását, A külföldi egyetemeken járt és módszertani képzettséggel bíró történetíróink a tudo­mányos színvonal emelését és a kutatómunka megszervezését sürgették. Az új iránynak Fejérpataky adott hangot, amikor az 1885. évi történész kongresszuson rámutatott egyrészt arra, hogy a pecséttan nem fejlődött abban a mértékben, ahogyan azt az összegyűjtött és rendelkezésre álló anyagunk megkí­vánta volna, másrészt pedig sürgette a pecsétanyag szakszerű összegyűjtését, kiadását és tudományos feldolgozását. Későbbi munkáiban még határozottabban kijelölte a pecséttan tudomá­nyos színvonalon mozgó, jövendő útját. Ha Fejérpataky maga nem is folytatott kiterjedt pecséttani munkásságot, az új fel­adatok megfogalmazásával olyan irányba terelte a magyar pecséttant, mely mind az anyaggyűjtés munkáját, mind pedig a feldolgozásokat a kor tudományos színvonalán tartotta. Hosszx'i volna felsorolni az anyaggyűjtés komoly eredményeit, továbbá az azóta megjelent pecséttani munkákat, melyek valamennyien egy összefoglaló magyar pecséttan régen tervezett megjelente­tését készítik elő. A magyar pecséttan, noha egész fejlődési korszakán át önálló művelői is voltak, a diplomatikától véglegesen külön­válni már a szorosabb összekötő szálak miatt sem tudott. Hiába történt annyi előmunkálat, Pray és Perger munkái óta összefoglaló, önálló magyar pecséttani munka nem jelent meg. Szentpétery a pecséttan önállóságát vallja „Magyar oklevél­tanyában s Fejérpataky elgondolásának megfelelőleg az eddigi irodalom és saját kutatásai alapján összefoglalja pe­cséttani irodalmunk eredményeit, hogy a mutatkozó nagy hiányt legalább ebben a formában pótolja. Az önálló magyar pecsét­tan megírásának nagy munkáját K. vállalta magára és dol­gozata befejezésében ismerteti a munkája megírásánál köve­tendő irányelveket, Ez a dolgozat szfragísztíkai irodalmunk és anyaggyűjté­sünk teljes ismeretével készült, tehát szakszerűség szempont­jából igen kiváló, A szerző megmutatta ezzel, a magyar pecsét­tan történetét tárgyaló alapos dolgozatával azt is, hogy a Szent­pétery-iskola tanítványai között ő a legalkalmasabb a magyar pecséttan megírására. E meggyőződésünket még jobban iga­zolják a többi történeti segédtudományok terén megjelent ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom