Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Istványi Géza: Donászy Ferenc: A magyar heraldika multja, jelen és jövő feladatai. Szentpétery-emlékkönyv. Budapest, 1938. / 302

IRODALOM országban, XIV. századelej i kezdetek után csupán a század második felében és a XV--ben honosodott meg nálunk, de sohasem játszott nagy szerepet középkori jogi és társadalmi életünkben. Nem vált közhitelű intézménnyé, tevékenysége csak az egyházi törvényszékek hatásköre alá tartozó ügyekre korlátozódott, A közjegyzők e szerint mindig egyházi emberek, A délen és nyugaton elterjedt világi közjegyzői kollégiumoknak nálunk nyoma sincs. A magyar király sohasem nevez ki közjegyzőket, ez a jog a pápa és a császár privilégiuma Magyarországon is. Ők azonban igen sokszor nem közvetlenül, hanem közvetve, megbízottak által gyakorolták kinevezési jogukat. A magyar ,,publicus notarius"-ok valószínűleg az olasz és később inkább a bécsi egyetemen szerezték képesítésüket. Nem állhat meg Érdújhelyinek az a föltevése, hogy a pécsi egyetemről is kerültek volna ki közjegyzők. Az intézmény története után az oklevelek élesen jellegzetes külső és belső ismertető jegyeiről beszél B. és megállapítja formákban és jogi szempontból is eltérő két főcsoportjukat: egyik — ez a népesebb — a fassíonális oklevelek csoportja, melyet a közjegyző a felek kérésére állított ki, a másik csoportba tartozókat a nótárius mint az egyházi törvényszék jegyzője szerkesztette. Istványí Géza. Donászy Ferenc: A magyar heraldika múltja, jelene és jövő feladatai. Szentpétery-Emlékkönyv. Budapest, 1938. 130—141, 1, •— D, a magyar heraldikának ifjú munkása, eddig két becses tanulmányában tisztázta az Árpádok címerének sokat vitatott problémáját. Most tudományágának egész hazai problematikáját próbálta meghatározni. Rövid történelmi öszszefoglalás után rátér a feladatok és vitás kérdések tárgyalására. Szükség van a magyar heraldika új szintetikus összefoglalására, A kiegyezés és a világháború közé eső időszak nagy heraldikusainak eredményeit tovább kell fejleszteni. Különösen az összehasonlító módszertől vár sokat D, A külföldi és hazai címerviselési gyakorlat Összevetése sok homályos pontot világosíthat meg. Fontosak volnának továbbá a művészettörténeti és a szellemtörténeti kutatások. A címerek stílusvizsgálata, a címerszimbólika megfejtése mind megírandó fejezetei a Magyar Heraldikának. De még az anyag összegyűjtése sem teljes, a polgári címerek kérdése pl. még egészen elhanyagolt területe címertani irodalmunknak. D. erős gyakorlati érzékkel megírt, gyakorlati problémákkal illusztrált cikke igen hasznos munka volt. Legföljebb azt kifogásoljuk benne, hogy hiányzik belőle a szociológiai szempont, pedig ez a történelmi résztudományok más ágaiban újabban oly termékeny szintetikus tényezőnek bizonyult. Nyilvánvaló, hogy a heraldikában is ez a helyzet; a címerviselés elterjedése, majd hanyatlása nálunk is, mint mindenütt társadalmi változásokkal kapcsolatos, Istványí Géza.