Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Bánrévy György: Pálfy Ilona: Városi levéltáraink és feladataik. Budapest, 1938. Klny. a Városi Szemle XXIV. évfolyamából / 273–283. o.

274 IRODALOM Az új tudományos eredményeket hozó, szigorúan szakszerű tanulmányok és az új eredményeket népszerűsítő dolgozatok között álló effajta feldolgozások, éppen azért, mert két szélső irány között kell megtalálniuk a középutat, nem egyszerű feladatot rónak a szerzőre. Egyrészt valamit engedni kell a merev, szaktársakból álló olvasó- vagy hallgatóközönséggel szemben jogosult, kizárólagos szakszerűségből, különösen ami egyes fogalmak tárgyalását illeti. (Nem tételezhetjük fel ugyanis eleve, hogy bizonyos fogalmakat nem szakközönségünk okvetlen ismer.) Másrészt óvakodni kell a túlzott és nem helyénvaló népszerű beállítástól, mert hiszen képzett, csak nem szakképzett közönséghez szólunk. Ezen pro és contra engedmények, illetve megszorítások mértékét természetesen mindig a hely vagy az alkalom és a cél határozza meg. Pálfy Ilona cikke során, a vezető magyar városi közigazgatási szakfolyóiratban, a legigényesebb tudományos színvonalon maradva, csak a sajátosan levéltári, illetőleg levéltártudományi fogalmak szorultak magyarázatra és körülírásra. A dolgozat továbbá olyan problémákra kívánja felhívni a figyelmet, amelyek nagyrészt a közigazgatás keretében oldhatók és oldandók is meg: célja tehát sokkal inkább gyakorlati, mint elméleti, minél fogva nincs is szüksége elvont szaktudományos apparátusra. Pálfy Ilona munkájának célja — és ebben látom jelentőségét és fő érdemét — rámutatni városi levéltáraink mostoha helyzetére az érdekelt városok, de általában az illetékes hatóságok előtt is, és keresni és ki is jelölni a megoldáshoz vezető utat. Már a címben is kifejezésre jutó kettős célnak megfelelően a dolgozat két részre különül. Az első szakasz ismertetés-jellegű, beleértve a városi levéltárak problémáinak ismertetését is, A második szakaszban foglalkozik a városi levéltárak külső (technikai) és belső (szellemi) feladataival, Kiindulásul Pistolese-nak az Archivi d'ltalio. 1933—34. évfolyamában kifejtett megállapítását alkalmazza a városok levéltáraira, E szerint a levéltárak kialakulásának és szervezetének feltétele a társadalmi és politikai intézmények megléte és fejlődése. Ennek kapcsán magyar vonatkozásban a városi (községi) szervezet történeti kialakulását vázolja, A városok kiváltságleveleiről szólva helyesen emeli ki, hogy „mielőtt... bárminemű szervezet kialakult volna.,., kellett, hogy ezeket a fontos ...okmányokat gondosan megőrizzék". (4. 1.) Itt ugyan némi ellentmondás érződik az előző oldalon vallott Pistolese-féle felfogással szemben, mely szerint „addig, amíg nincs városi (községi) szervezet, nincs levéltár sem". Véleményem szerint ezen a ponton szinte meg lehetne fordítani a tételt, mondván, hogy ahol nem őrizték meg gondosan és rendben a kiváltságokat és jogokat biztosító okiratokat, vagyis ahol nincs meg a leendő levéltár csírája, a közösségnek szervezetté alakulása nem is kö-